Magyar Külpolitikai Évkönyv 1990

II. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Dr.Horn Gyula külügyminiszter megnyitó beszéde a magyar- román értelmiségi (Bp-i) találkozón

Viták voltak annak megítélésében, hogy a jövendő Németországa tagja legyen-e a NATO-nak, vagy semleges státust foglaljon el. A magyar álláspontot tolmácsolva kifejtettem: Európa számára kisebb fenyegetést jelentene egy olyan Németország, amely tagja a NATO-nak; hiszen a szövetségi rendszeren belül működik egy olyan egyeztetési és koordinációs mechanizmus, amely kizárja, hogy valamely tagállamának szerepe túlsúlyba kerüljön; semlegesség esetén erre nem lennének megfelelő garanciák, nem lehetne kielégítően ellenőrizni Németország katonai fejlődését. A tanácskozáson kifejtett szovjet álláspont kategorikusan elutasította a jövendő egységes Németországa NATO-tagságának gondolatát. A többi résztvevő egyelőre nem foglalt állást e kérdésben. A tagállamok képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy tökéletesítni kell a Varsói Szerződés Szervezetét. Kifejezték reményüket, hogy ezzel megegyező folyamatok zajlanak le majd a NATO-n belül is. Azaz a két katonai-politikai tömbnek fokozatosan politikai-katonai tömbbé válásáról van szó. 19. Dr.HORN GYULA KÜLÜGYMINISZTER MEGNYITÓ BESZÉDE A MAGYAR-ROMÁN (budapseti) ÉRTELMISÉGI TALÁLKOZÓN Hölgyeim és Uraim, kedves román Barátaim! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Önöket ennek a nagyszerű rendezvénynek az alkalmából, amelynek célja, hogy magyarok és románok párbeszédet folytassanak a történelmi megbékélés érdekében. Éppen ezért örömmel vállalom ennek a nemes vállalkozásnak a védnöki tisztét; örömmel vállalom, mert meggyőződésem, hogy a magyar-román viszony nem egy párt szűk politikai érdekeit jelenti, hanem az egész nemzetre tartozik. A magyar értelmiségnek - pártállástól függetlenül - meg kell fogalmaznia az okos gondolatait és meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy a két nép egymásra találjon. Az is nyilvánvaló, hogy egyik napról a másikra nem oldhatjuk meg a gondokat; ez mindannyiunk számára hosszú távú feladatot jelent. Köszönetet szeretnék mondani külön a Ferenczy-sajtóügynök135