Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának beszéde az Interparlamentáris Unió budapesti konferenciáján

Őszintén sajnáljuk, hogy hazánk és Románia eltérő állásponton van az emberi jogok értelmezésében - egy olyan időszakban, amikor az emberi jogok, benne a nemzeti kisebbségek jogai védelmében egész Európa már egyetértésre jut. Jó tudni, hogy a nemzetiségi jogok védelmét az európai államok többsége nem kétoldalú kapcsolatok kérdéskörében kezeli. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy e kérdést a magyar és a román nép helyett senki, sem más országok sem nemzetközi szervezetek, nem oldhatják meg. Mi változatlanul az európai normáknak megfelelő kapcsolatépítésre törekszünk a szomszédos Romániával. Minden ország feladatának tartjuk, hogy élen járjon a területén élő kisebbségek jogainak a biztosításában. A szocializmus ehhez történelmi lehetőséget is teremt, de önmagában nem oldja meg. Nekünk is sokat kell tennünk, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeket ért egykori sérelmek végleg feledésbe merüljenek, és a nemzetiségi léthez szükséges minden feltétel rendelkezésre álljon. Ebben a szellemben készül önálló nemzetiségi törvényünk. Elvi politikánkhoz híven, a külföldön élő magyarság sorsa a jövőben sem lehet közömbös számunkra. Meggyőződésünk azonban, hogy cselekvésünknek mentesnek kell lennie a nacionalizmus, a "magyarkodás" minden formájától. A külföldön élő magyarok érdekeit csak úgy segíthetjük, ha mi is türelmet és megértést tanúsítunk más népek érdekei iránt. Az utóbbi időben a fejlett iparú tőkés államokkal való gyorsabb kapcsolatépítés előtérbe került a tevékenységünkben. Ez természetes is, hiszen itt volt lemaradásunk. Politikai felfogásunk és érdekeink alapján ezen az úton kívánunk tovább haladni. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy nagyra értékeljük azt a bizalmat és rokonszenvet, amit a nyugat-európai országok, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán vezető körei a magyar kormányzat és politikánk iránt az elmúlt időszakban tanúsítottak. Tudatában vagyunk annak, hogy a következő évtized európai fejlődésének egyik meghatározó tényezője a nyugat-európai államok közössége. Eredményeiket nagyra becsüljük. Kívánjuk, hogy a nyugat-európai integráció fejlődése egyben az össz-európai együttműködést is erősítse. Mi a kölcsönösen előnyös együttműködés hívei vagyunk. Elvi meggyőződésből szorgalmazzuk a politikai és humanitárius kapcsolatok bővítését. Gazdasági téren a tőke, a munkaerő, a tudás szabad áramlásának a biztosítására törekszünk. Az együttműködés új formáinak bővítését kívánjuk az EGK-val. Az európai realitások és az EGK-országok szándékainak ismeretében ez ma az EK-szabványokhoz való csatlakozásunkat, az adórendszer harmonizálását, a piacra jutási feltételek javítását, a magyar fogadókészség erősítését jelenti. Az út a későbbi szorosabb együttműködéshez csak ezen keresztül vezet. Kétoldalú alapon keressük a kapcsolatok új lehetőségeit az EFTA-országokkal. Minden területen jó az együttműködésünk az NSZK-val, Ausztriával, Finnországgal. Szívesen vennénk, ha ez az irányzat válna meghatározóvá a Franciaországhoz, Nagy-Britanniához, Olaszországhoz, Spanyolországhoz és a többi nyugateurópai államhoz fűződő, egyébként jó és problémáktól mentes kapcsolatainkban is.