Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Németh Miklósnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének nyilatkozata államférfiakkal Hágában sorra került megbeszéléseiről (Interjú)

NÉMETH MIKLÓSNAK, AZ MSZMP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGA TAGJÁNAK, A MINISZTERTANÁCS ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA ÁLLAMFÉRFIAKKAL HÁGÁBAN SORRA KERÜLT MEGBESZÉLÉSEIRŐL (Útban hazafelé a repülőgépen elmondott nyilatkozat) A környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó csúcstalálkozó alkalmával Hágában több állam- és kormányfővel folytattam kétoldalú kérdésekről megbeszélést. Három találkozó - Ruud Lubbers holland miniszterelnökkel, Ingvar Caisson svéd miniszterelnökkel, Michel Rocard francia miniszterelnökkel sorra került eszmecserénk - viszonylag hosszabb ideig tartott. Sikerült találkoznom Helmut Kohllal, az NSZK kancellárjával, Felipe Gonzalez spanyol miniszterelnökkel, Gro Harlem Brundtland asszonnyal, Norvégia miniszterelnökével, Brian Mulroney kanadai kormányfővel. Néhány perces beszélgetésre volt alkalmam Francois Mitterrand francia és Hoszni Mubarak egyiptomi államfővel. Beszélgető partnereim nagy érdeklődést mutattak a magyarországi események iránt, hangot adtak rokonszenvüknek; felhívták a figyelmünket az előrehaladás összehangolt és jól kiszámított ütemének fontosságára. Különösen Felipe Gonzalez hangsúlyozta a spanyolországi tapasztalatok alapján, hogy a demokráciára való békés átmenet programjának megtervezése és megszervezése életbevágóan fontos feladat. Egyik-másik partnerem egyenesen azt mondta: ha ötven év múlva forgatják az emberek a történelemkönyveket, a demokratikus átalakításra talán két modellt fognak találni: a spanyol és a magyar gyakorlat példáját. A kétoldalú kapcsolatok keretében szót váltottunk az EGK 1992-re tervezett egységes belső piacának a hatásáról. Ezzel kapcsolatban különösen Ingvar Carlsson hangsúlyozta: már a felkészülés során szoros együttműködést kell kialakítani a piacon kívüli országokkal; nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy ez a lépés Európát két részre szakítsa; utalt arra is, hogy a svéd kormány, a szociáldemokrácia, és maguk az EFTA-országok is azon lesznek, hogy ez ne következzék be. Nagyon érdekes volt számomra, hogy Felipe Gonzalez miniszterelnök vázolta elképzeléseit arról, hogyan lehet megvalósítani a fellendülés politikáját, az infláció visszaszorítását. Kérdésemre elmondta, hogy szerinte nincsen más út, mint a bérek hosszabb ideig történő befagyasztása, és a leértékelési politikával való drasztikus szakítás. Kisebb vita után természetesen tisztáztuk, hogy a gazdaságoknak melyik állapotában, milyen pozíciójában célszerű egy ilyen akcióhoz hozzákezdeni, hiszen kétségtelen: a spanyolországi gazdasági váltás időszakában a piacépítésnek és a piacgazdasági eszköztárnak sokkal kiérleltebb pozíciójára lehetett támaszkodni, mint amilyen van jelenleg Magyarországon. Az elmondottakból is kitűnik, hogy egy ilyen tanácskozás széles nemzetközi ismeretségekre, ismeretszerzésre, új kapcsolatok felvételére, az érvényes meghívások megerősítésére is kiválóan alkalmas.