Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Dr.Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának előadói beszéde a Központi Bizottság ülésén nemzetközi kérdésekről

További fontos változás volt - ugyancsak ebben az időben - a kis-országi szereplehetőségek céltudatos felmérése és kidolgozása. Ebből a szempontból mérföldkőnek tekinthető 1984, amikor a rakétatelepítés kezdetét követően a szovjetamerikai viszony mélypontján fogadtuk hazánkban Kohlt, Thatchert és Craxit. Fordulatot jelentett a magyar külpolitikában a szomszédos országokban élő magyarsággal kapcsolatos politUcánk gyökeres átértékelése, a sorsuk alakulásáért viselt felelősségünk vállalása. Ez jelentős mértékben közelítette egymáshoz a párt és a közvélemény álláspontját e mind feszítőbbé váló kérdésben. Ebben az időben hozzáláttunk az önálló magyar biztonságpolitika külpolitikai összef üggéseinek a kidolgozásához. Nyilvánosan, nemzetközi fórumokon megerősítettük: hazánk érdekelt abban, hogy a leszerelés illetve a haderőcsökkentés első szakaszában érintett országok sorába kerüljön. Azt is kmyilvárütottuk: lehetségesnek tartjuk, hogy szövetségi rendszerünk jelentős haderőcsökkentéseket hajtson végre, akár egyoldalúan is. Ma már tudjuk: a mi fellépésünk is szerepet játszott abban, hogy a szovjet vezetés elhatározta a jelentős haderő- és fegyerzetcsökkentést, és hogy Magyarországról is kivonnak szovjet erőket. Jelentős átalakulás következett be a kétoldalú kapcsolatainkban is. Kiegyensúlyozott viszonyt alakítottunk ki minden világhatalommal. Ennek során rendeztük kapcsolatainkat Kínával; bővítettük együttműködésünket Nyugat-Európával; fölvettük a kontaktust az integrációs és együttműködési szervezetekkel, azaz az Európai Közösségekkel, az Európa Parlamenttel, a NATO és a Nyugat-Európái Unió politikai szervezetével. Nyitási készségünket jelzi kapcsolataink rendezése Dél-Koreával és Izraellel is. A gyakorlatban és koncepcionálisan egyaránt megújítottuk a Nyugaton élő magyarokkal folyó párbeszédet és együttműködést. Hatékonyabban és tudatosabban támaszkodtunk a társadalmi szervezetek sajátos külpolitikai kapcsolatépítési lehetőségeire. Az itt vázolt külpolitikát megerősítette az MSZMP országos pártértekezlete. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a gyors ütemben fejlődő pártok és alternatív szervezetek sem kérdőjelezik meg külpolitikánk alapvető vonásait. Talán azt is megállapíthatom, hogy a külpolitika azon kevés területek egyike, amelyben társadalmi egyetértés alakult ki. Ennek jelentőségét mai viszonyaink közepette igenis tudatosítani és hangsúlyozni érdemes; ez az a terület, amiben az MSZMP különösebb önkritika és lényeges kiigazítás nélkül vállalhatja a folyamatosságot a pártértekezlet előtti időszakkal. A külpolitika, a külpolitizálás az ország belső fejlődésének szempontjából is korszakhatárhoz érkezett. Külpolitikánkhoz a nagy ellentmondás jelenleg abban áll, hogy a megváltozott világ kihívásai gyors és határozott válaszokat követelnek tőlünk; és miközben ehhez a külső feltételek kedvezőbbek, mint valaha bármikor voltak, addig belső helyzetünk mind erősebben korlátozza mozgási lehetőségeinket, kényszerpályát jelöl ki. Mmdinkább fenyeget annak veszélye, hogy a belső háttér korlátai, a gazdasági és társadalmi bénultság hiteltelenné teszi mindazt, amit a felső vezetés és a diplomácia legkülönbözőbb szintjei a politikai megállapodásokban elértek.