Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr.Horn Gyula külügyminisztériurni államtitkár beszéde Genfben, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának ülésszakán

Fellépésünket, miként a hozzánk hasonlóan cselekvő többi ország megnyilvánulásait is, a helyzet javításának és a probléma megoldásának szándéka vezérli. Úgy érezzük, felelősséggel tartozunk, hiszen az emberi jogok védelme és érvényesítése egyetemes követelmény. Ebből természetesen az is következik, hogy magunkra nézve is kötelezőnek ismerjük el az ebből eredő elvárosknak megfelelést. Nyitottak vagyunk az emberi jogokkal kapcsolatos politikánkra vagy gyakorlatunkra vonatkozó eseteleges bírálat előtt, a bírálatokat nem tekintjük a belügyekbe való beavatkozásnak. Elismerjük az ENSZ szerepét, és igen jelentősnek tartjuk a világszervezet fórumainak e téren kifejtett tevékenységét. Elvi álláspontunknak megfelelően a támogatásunkról biztosítjuk azt a svéd kezdeményezést, hogy kerüljön sor egy különmgbízott (Special Rapporteur) kinevezésére, akinek a feladata legyen az emberi jogok romániai megsértésének a vizsgálata. Megitélésünk szerint ez a javaslat összhangban áll az ENSZ céljaival és megfelel a nemzetközi közösség túlnyomó többsége által vallott felfogásnak, mely szerint az emberi jogok védelme és biztosítása mindannyiunk közös feladata. Ennek szellemében Magyarország kész arra, hogy társszerzőséget vállaljon a svéd javaslattal. Az ENSZ a fennállása során igen jelentős érdemeket szerzett az emberi jogok védelme és érvényesítése terén. A kodif ikációs tevékenysége kétségtelenül e területen a legmesszebb mutató. Különös elismerésre méltó az, hogy a hátrányos diszkrimináció tilalmát több egyezmény hatálybalépésével már alapvető nemzetközi normaként tarthatjuk számon. Mint már említettem, a diszkrimináció tilalmának egyéb területekre való kiterjesztése korunk egyik fölismert követelménye. Meggyőződésem, hogy részletes nemzetközi szabályozásra van szükség a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak a védelme és biztosítása érdekében is. Aggasztó hírek jutnak el a világ kormányaihoz és a nemzetközi közvéleményhez. Az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek jogainak egyre gyakoribb és mind súlyosabb megsértése esetei válnak ismertté. A nemzetközi közösség nem kerülheti meg e kérdésnek a komoly tanulmányozását és intézkedések megtételét. Magyarország a nemzeti kisebbségek sorsában különösen édekelt. A Magyarországgal szomszédos államokban él Európa legnagyobb lélekszámú kisebbsége, a magyarságnak jelentékeny része. Ez indokolja részünkről annak elismertetését, hogy a nemzeti kisebbségek jogai - legyenek azok egyéni vagy kollektív jogok - az egyetemes emberi jogok szerves részét képezzék. E jogoknak a kodif ikációjára teszünk javaslatot, ami a hatályban lévő emberi jogi egyezmények egyes rendelkezéseire, illetve az Emberi Jogok Bizottsága munkacsoportja előtt fekvő nyilatkozattervezet cikkeire alapozva indulhat el. A kodifikáció olyan ENSZ-akcióprogram keretében valósulhat meg, amely megteremtené a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a kormányok biztosítsák a nemzeti kisebbségek számára az egyenjogúságnak valódi és teljes értékű megvalósítását. A kisebbségek jogainak részletes és kellően hatékony nemzetközi ellenőrzési mechanizmust is magában foglaló szabályozása egyebek között kiterjedhetne kultúrájuk, kulturális értékeik és történelmi emlékeik megőrzésének védelmére, vallásuk anyanyelvükön történő gyakorlásának maradéktalan tiszteletben tartására.