Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr.Horn Gyula külügyminisztériurni államtitkár beszéde Genfben, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának ülésszakán
A magyar kormánynak határozott szándéka az, hogy az emberi jogok kibontakoztatása és törvényes garanciái terén tett lépéseiről folyamatos tájékoztatást ad az ENSZ e témákban illetékes szerveinek is. Magyarország különös fontosságot tulajdonít a nemzetközi együttműködés erősítésének az emberi jogok területén.Meggyőződésünk szerint ebben az ENSZ-nek és az Emberi Jogok Bizottságának a jövőben is jelentős konstruktív szerepet kell vállalnia. A nemzetközi együttműködés erősítésében elengedhetetlennek tartom az ENSZ keretében elfogadott emberi jogi egyezmények egyetemessé tételét. Meggyőződésem, hogy az ezt célzó közös felhívás ismételten emlékezteti az államokat az univerzalitás jelentőségére, s annak fölismerésére sarkallhatja az egyezményeken kívül álló államokat, hogy politikájukat és gyakorlatukat a széles körben elfogadott emberi jogi normák érvényesítésére kell alapozniuk.Magyarország az ehhez való hozzájárulásként elismerte az Emberi Jogok Bizottsága illetékességét a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 41. cikkének megfelelően, és csatlakozott az Egyezségokmány fakultatív Jegyzőkönyvéhez. Azt reméljük, hogy az államoknak mind szélesebb köre tesz hasonló lépést. A vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésének biztosítása érdekében ugyanakkor a létező nemzetközi ellenőrző mechanizmus teljes körű és hatékony alkalmazására van szükség. Magyar részről ehhez is hozzá kívánunk járulni oly módon, hogy el fogjuk ismerni az összes ENSZ-szervi emberi jogi illetékességet panaszok benyújtása esetén, legyen az egyezményekben részes államok vagy magánszemélyek panasza. Erről rövidesen, megfelelő formában tájékoztatjuk az ENSZ főtitkárát. A jelenlegi nemzetközi ellenőrző mechanizmus mellett új formák keresését is javaslom. Ilyen lehetne, a nemzetközi béke és biztonság terén már alkalmazott módszerhez hasonlóan, helyszíni megfigyelő és ténymegállapító csoportok létrehozása és működtetése az emberi jogok megsértése eseteinek a kivizsgálására. Ezen túlmenően megfontolandónak tartom, hogy a preventív diplomácia kapjon szerepet az emberi jogok védelmében is. Ezt szolgálhatná az államok képviselőiből álló kis létszámú készenléti csoport (task force) megalakítása, melynek feladata lenne az emberi jogok és alapvető szabadságjogok potenciális megsértése veszélyének előrejelzése. Célszerű lenne továbbá áttekinteni, hogy milyen új és időszerű emberi jogi kérdésekben vállalhat az ENSZ és ezen belül az Emberi Jogok Bizottsága kezdeményező szerepet. Elsősorban olyan kodifikációra érett témák közös kijelölésére, majd feldolgozására van szükség, melyek eddig nem kaptak kellő figyelmet, illetve változó világunk egyre gyorsuló fejleményei nyomán kerülnek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. A nemzetközi közösségnek még sokat kell fáradoznia az emberi jogok egyetemes védelméért és érvényesüléséért. Magyarország ennek tudatában újraértékelte és felülvizsgálta az emberi jogok nemzeti és nemzetközi érvényesülésének érdekében folytatott politikáját. Ugy vélem, hogy ez a felülvizsgálat számos jelentős eredményt hozott belső gyakorlatunkban.
