Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1989

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG - 1989. október 23-tól MAGYAR KÖZTÁRSASÁG - NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának beszéde Davosban (Svájc) a Világgazdasági Fórumon

szagok reformmozgalma 1917 óta a szocializmus legnagyobb vállalkozása, igazi európai léptékű teljesítmény. A szocialista országok azonban átmenetileg most kritikus esztendők elé néznek. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a korszerű termelési szerkezet, a hatékony gazdálkodás árát meg kell fizetni, vállalva a fogyasztás átmeneti csökkenését, sőt indokolt esetben a munkanélküliséget is. De a megújulás a gazdasági stabilizáció és a fokozatos növekedés lehetőségét igéri. A KGST reformja egyben az integráció tényleges nyitottságának is a forrása. A szocialista országok liberalizálási politikája jobb feltételeket jelent a külföldi tőkének, perspektívában lehetővé teszi a kelet-európai piacok jobb hasznosítását. Közös erővel kell biztosítani, hogy a szocialista országok a jelenleginél lényegesen erőteljesebben kapcsolódjanak bé a meghatározó nemzetközi gazdaságpolitikai kooperációkba, megszűnjenek a diszkriminációk, a technológia-transzferre vonatkozó idejétmúlt korlátozások. Ebben az esetben reális azt feltételezni, hogy a keleti-nyugati kereskedelem - ha rövid távon mérsékelten is - a mostaninál gyorsabban fog fejlődni, és lehetővé válik a szocialista országok adóssággondjainak az enyhítése is. A szocialista országok ez esetben felzárkózhatnak a világgazdaság fő áramlataihoz, stabil és kiszámítható partnerekként vehetnek részt a nemzetközi viszonyok formálásában. Ha a politikai és gazdasági reform a külső nehézségek, a belső gondok súlya alatt megállna vagy eltorzulna, akkor az európai és a nemzetközi légkör válna feszültebbé, egész földrészünk lenne szegényebb. Nagyon sok függ a gazdasági körök reális értékítéletétől, viszonyától. Javaslom, hogy jöjjenek el Budapestre, és a Világgazdasági Fórum regionális tanácskozásán vitassuk meg a keleti-nyugati együttműködés kérdéseit. Politikai téren is haladéktalanul hozzá kell látnunk a jövő Európájának közös felvázolásához. A bécsi utótalálkozó záródokumentuma a józan ész követelményei alapján egy új európai megegyezést körvonalaz. A kapcsolataink új "infrastruktúrájának" megteremtésében a jövőben is fontos szerep vár Svájcra és más semleges és el nem kötelezett országokra. Elindultunk azon az úton, hogy csökkentsük a nukleáris szembenállás szintjét. Az 1 990-es években közös akarattal előreléphetünk a hagyományos fegyverzetek felszámolásában is. A bizalom erősítése előbb-utóbb világossá teszi: Európa létezhet katonai szövetségek nélkül is! Az egyoldalú szovjet részleges leszerelés és csapatkivonás jó példa a jövőbeli cselekvésre. Nagyon fontosnak tartom az ember jogainak a tiszteletben tartását. A francia forradalom után kétszáz évvel csakis így adózhatunk méltó módon közös szellemi elődeink emlékének, akik először tűzték zászlajukra a lelkesítő célokat: egyenlőség, testvériség, szabadság! Nincs európai enyhülés, nincs bizalom, ha létezik akár