Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1988

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Grósz Károlynak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, a Minisztertanács elnökének sajtókonferenciája Moszkvában, szovjetunióbeli munkalátogatásának befej eztekor (Részletek)

helyzetről, a pártkonferencia utáni tennivalókról, s megismerhettem M. Sz. Gorbacsov értékelését az SZK 19. pártkonferenciájáról. Konzultáltunk kétoldalú viszonyunkról, a következő években előttünk álló feladatokról. Áttekintettünk időszerű nemzetközi kérdéseket. Az MSZMP pártértekezlete megteremtette a továbbhaladás minden feltételét; ám a dolog neheze még előttünk van. Több éve rendkívül alacsony hatékonyságú a gazdaság; ezen jó irányban változtatni kell, vagyis korszerűsíteni kell a termékszerkezetet, a gazdaságirányítás rendszerét, a termelésben pedig meg kell teremteni az elemi fegyelmet. Kérdésekre adott válaszok: Kérdés (TASZSZ): A szovjetunióbeli és a magyarországi megújulási folyamatban mik a hasonlóságok, és mik a nemzeti sajátosságok? Válasz: Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kifejtette előttünk, hogy a magyarországi útkeresés áll legközelebb azokhoz a folyamatokhoz, amelyek a Szovjetunióban végbemennek. Véleményem szerint mind a szovjet, mind a magyar átalakulásnak azonos a filozófiája. Azonosság tükröződik abban a felismerésben is, hogy a gazdasági reform csak a politikai rendszer korszerűsítésével együtt mehet végbe. A különbség abban van, hogy erre a Szovjetunió három év alatt jött rá, nekünk viszont húsz év kellett hozzá hogy rájöjjünk. Természetesen a két állam nem azonos feltételek között él. Hogy Magyarország mennyire függ a nemzetközi piactól, annak bizonyítására idézhetem azt a statisztikai adatot, hogy a magyar nemzeti össztermék 55 százaléka értékesül külföldön, a Szovjetunió nemzeti össztermékének csak 10 százaléka. Ez minőségi különbség. Az a devizapiaci szellőcske, amelyik a szovjet gazdaságot még csak meg sem érinti, bennünket erőteljesen megráz. A mi izomzatunknak jóval hajlékonyabbnak kell lennie, gazdaságunk nyitott jellege ezt szükségszerű teszi. Összefoglalóan aláhúzhatom, hogy az átalakulás tartalmilag azonos mindkét országban: jobb, életképesebb szocializmust akarunk egyaránt. Kérdés (Pravda): Segítik-e az átalakulási folyamatok a KGST-integráció folyamatát? Válasz: Remélem, ennek a sok irányú átalakulásnak a KGST-re nézve is beérik a gyümölcse. Hiszen majdnem általános a felismerés, hogy az átalakulásoknak a KGSTben is meg kell történniük. A magyar álláspont évek óta ismert. KGST-partnereink nyílt vitába nem bocsátkoztak, mert közvetlenül nem ellenezték a magyar javaslatokat; de a válaszokkal egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Úgy vélem, pontosan fogalmazok, ha azt mondom: még nem érett meg a helyzet. Kérdés (Lityeraturnaja Gazeta): Mi a magyar sajtó szerepe? Miről írhat, miről nem? Válasz: A magyar sjtó mindenről írhat; és ír is, él a lehetőségekkel, élvezi a szabadságot. Persze egészen még nem szokta meg, ezért az önkontroll nem mindig működik megfelelően; de ez átmeneti állapot, csecsemőkori múló betegség. A sajtó szerepe egyébként meghatározó fontosságú a demokratizálódás folyamatában. Kérdés: Milyen a párt és az értelmiség viszonya?