Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1988

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnökének év elejei külpolitikai interjúja

Dr. SZŰRŐS MÁTYÁSNAK, AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA TITKÁRÁNAK, AZ ORSZÁGGYŰLÉS KÜLÜGYI BIZOTTSÁGA ELNÖKÉNEK ÉV ELEJEI KÜLPOLITIKAI INTERJÚJA.* 25 (Részletek) Kérdés: Az utóbbi idők legkiemelkedőbb eseménye volt M. Gorbacsov és R. Rea­gan 1987 decemberi csúcstalálkozója, amikor is a rakéta-megállapodás aláírásán túl — az egész emberiséget érintő több más kérdés is napirendre került. Több nyugat­európai fórumon is és a mi lakosságunk körében is elhangzanak olyan vélemények, hogy a két nagyhatalom „mások feje fölött egyezkedik". Az Ön véleménye szerint mi a csúcstalálkozók szerepe általában? Válasz: Sohasem volt két vezető nagyhatalom szerep oly meghatározó a nemzetközi életre, mint amilyen napjainkban; mindenekelőtt amiatt, mert ők birtokolják a nukleá­ris fegyvereknek több mint kilencven százalékát és alapvetően befolyásolják az embe­riséget egyébként is érintő globális kérdések alakulását. A tapasztalatok mutatják, hogy a közöttük lévő viszony alapvetően befolyásolja a keleti-nyugati kapcsolatok egé­szének az alakulását. Ebből következik, hogy ennek a két államnak a csúcstalálkozói a jelentőségükben túlmutatnak két ország kapcsolatain. (...) Ami a „mások feje fölötti egyezkedéssel" kapcsolatos aggodalmat illeti: ez a két nagyhatalom — bármily hatal­masak is — nincs abban a helyzetben, hogy más népek érdekei ellenében, például a szövetségeseik véleményét figyelmen kívül hagyva, csak úgy „egyezkedjen". A glo­bális problémák (túlélés, fejlődés, környezeti ártalmak stb.) kölcsönös függést, sors­közösséget alakítottak ki országok, régiók, szövetségi rendszerek között. És hát az utóbbi években bebizonyosodott, hogy az 1985. évi genfi, az 1986-os reykjavíki és az 1987 decemberi washingtoni csúcstalálkozó a nemzetközi helyzet egészét kedvező irányban befolyásolta. Ilyenek tehát a csúcstalálkozók, ezért fontosak. Kérdés: Ilyen körülmények között csökken-e vagy megváltozik—e a kis és közepes nagyságú államok szerepe? Válasz: A tapasztalatok szerint nem csökken a szerepük. Az azonban kétségtelen, hogy a kisebb országok szerepe mutat bizonyos eltérést aszerint, hogy miként alakul a két vezető nagyhatalom viszonya. Amikor a szovjet-amerikai viszony feszült volt — például a nyolcvanas évek elején —, akkor éppen a kis országok voltak képesek enyhíteni a szélsőséges megnyilvánulások hatását, és ezzel hozzájárultak egy jóvátehe­tetlen törés elkerüléséhez. Most, a javulás időszakában abban játszhatnak szerepet, hogy ösztönző hatást gyakorolhatnak a kapcsolati rendszer bővítésére, és segíthetnek abban, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná váljék. Ezt a tevékenységet könnyíti *A Kossuth Rádió 1988. január 25-i „Rádiónapló a külpolitikáról" c. műsorában adott interjú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom