Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Közlemény Németh Miklósnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának a Szovjetunióban tett látogatásáról - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának külpolitikai összefoglaló interjúja 1987 végén
ről megteszünk-e mindet az esetleges feszültségek elkerülése, illetve a meglévők enyhítése érdekében? Válasz: Megelégedéssel mondhatjuk, hogy a szomszédos országokkal kapcsolataink a kölcsönös érdekeknek megfelelően, a közös erőfeszítések eredményeként az élet minden területére kiterjednek, és — Románia kivételével — évről évre bővülnek, gazdagodnak. A kivétel említése nem jelenti azt, hogy más országokkal nincsenek gondjaink. Ez azonban természetes. A lényegaz, hogy ezeket tudjuk-e kezelni. Szerencsére mára a kapcsolatok a legtöbb országgal olyan szintre jutottak, hogy kölöcsönös megértéssel és jó szándékkal a fölmerülő problémákat közös erőfeszítésekkel az érintettek érdekében enyhíthetjük, vagy meg is oldjuk. E téren az 1987-ben lebonyolított magas szintű tanácskozásokon is további erőfeszítéseket tettünk. Konkrét példaként említem, hogy Kádár János és Grósz Károly szovjetunióbeli megbeszélésein döntően a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés tartalékainak feltárása volt a központi téma. A jugoszláv pártelnök magyarországi látogatásakor őszintén szót váltottunk a gazdasági együttműködésben jelentkező visszaesésről. Megerősítettük, hogy közösen keressük a kiutat. Franz Vranitzky osztrák kancellár látogatásakor az árucsere-forgalomban és a turizmusban jelentkező gondokat vitattuk meg. A Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseken pedig a két ország kapcsolatainak általános helyzetét, a közös beruházásokat és a nemzetiségi kérdésben folytatott együttműködést teintettük át nyílt szellemben, s közös megoldásokat határoztunk el. A júniusi budapesti KB-titkári találkozón felvetettük a román félnek a bennünket aggasztó gondokat: a turizmus csökkenését, a román határőrizeti szervek magatartását, a kulturális kapcsolatok korlátozását, a Romániában élő magyar nemzetiség sorsának alakulását. Sajnos, megegyezési szándékunk, kompromisszumos készségünk ellenére sem tudunk előrelépni. A magyar külpolitika kiemelt feladatai közé tartozik a határainkon kívül élő magyarokkal való törődés. Ez a tényező a szomszédainkkal meglévő kapcsolatainknak különösen sajátos eleme. Meggyőződésünk, hogy a nemzetiségek kettős kötődése eredményesen szolgálja a népek közötti jobb megértést, a bizalom erősítését. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti kisebbségek kollektív politikai és kulturális jogainak csorbítása, az anyanemzettel való közvetlen kapcsolattartásának bármilyen korlátozása, az érintkezések visszafogása bizalmatlanságot szül az államközi kapcsolatokban, ezért a nemzetközi élet normális alakulása ellen hat. Úgy gondolom, hogy elvi álláspontunk a szomszédaink döntő többségével kialakult szoros kapcsolatainkban fokozatosan igazolást nyert. A mind sokrétűbbé váló nemzetiségi együttműködés is egyre teljesebben hozzájárul népeink kölcsönös megértésének erősödéséhez. Kérdés: A közlemúltban megjelent legújabb kötetében, amelynek címe „Hazánk és Európa", Ön úgy fogalmazott, hogy a kis és közepes országok ,,nem meghatározó, de nem is nélkülözhető tényezői a nemzetközi politikának". Hazánk, ez az Európa közepén lévő kis ország miként rangsorolja külpolitikai feladatait az 1988-as esztendő küszöbén?
