Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Dr. Szűrös Mátyásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának nyilatkozata a szovjet-USA csúcstalálkozó után (Interjú)

a globális erőegyensúly nem változott. Meggyőződésünk azonban, hogy a mostani megállapodás csupán az első lépes a megkezdett úton. Magyar részről úgy látjuk: az európai biztonság érdemi erősítése érdekében tovább kell haladni nemcsak a nukleáris, hanem a vegyi fegyverek leszerelése és a hagyományos fegyverzetek csökkentése felé vezető úton. s át kell alakítani a katonai doktrínát is. Kérdés: Mondhatjuk-e ezek után, hogy a ..glasznoszty" megjelenik a biztonságpolitikában, a katonai területen is? Válasz: Meggyőződésem, hogy a társadalmi és a nemzetközi nyilvánosság, a biztonságpolitikában és általában katonai téren erősödni fog, noha ez minden bizonnyal csak hosszabb folyamat eredménye lehet. A szovjet—amerikai megállapodás is azt a felismerést tükrözi, hogy a legkorszerűbb technikai eszközök megjelenésével és a hatékony ellenőrzési eljárások kialakításával csökken az olyan kérdések köre, amelyek az államok közötti viszonyban katonai titkot képezne. S ha csökken a titkosság, növekedhet a bizalom és vele a megértés. Márpedig ezek jobb tanácsadónak bizonyultak, mint a bizalmatlanság és a félelem. Eufóriára azonban nincs okunk. A leszerelés és a fegyverzetkorlátozás útján még csak az első lépéseket tettük meg, a katonai tényező még nem szűnt meg hatni a világpolitikában. A megkezdett úton azonban kölcsönös akarat esetén tovább lehet és tovább is kell haladni. Reális célunk lehet, hogy a kölcsönös biztonság elvéből kiindulva, a növekvő társadalmi nyilvánosságra támaszkodva kiszűrjük a katonai téren meglevő irracionális elemeket, megszüntessük a katonai kérdések fetisizálását. a politikusok s a közvélemény tisztánlátását zavaró, esetenként rossz hagyományokból is táplálkozó tabukat. Ezzel is elősegíthetjük a tégyverzetkorlátozás ügyét, jelentős eszközöket szabadíthatunk tél szociális célokra, lakásépítésre, oktatásra. Kérdés: Vajon mit szólnak e perspektívához a katonák.' Válasz: Amíg szükség van hadseregre, a szocialista országokban sem mondhatunk le róla, s nem várhatjuk a sajátos katonai gondolkodás megszűnését. A politikusok és a katonai vezetők között persze lehetnek ellentétek, viták is. Abban azonban nálunk — és amennyire tudom, a Szovjetunióban is — egyetértés van, hogy a gazdasági fejlődés meggyorsítása, a társadalmi élet átalakítása nélkül hosszú távon sem polgári, sem katonai téladataink megoldásában nem tudunk előrelépni. A nyilvánosság erősítésével is arra törekszünk, hogy a társadalom és a hadsereg kapcsolata nyíltabb legyen, a demokrácia mind teljesebben érvényesüljön. Célunk, hogy az emberek sorsát érintő döntéseket még szélesebb körű véleménycsere előzze meg. s következetesen érvényesüljön az össz-társadalmi érdek az anyagi források elosztásában, a gazdasági és védelmi feladatok összehangolásában. Ez pártunk politikája. Kérdés: Mennyiben jelent áttörést az egyezmény a fegyverzetkorlátozási és leszerelési folyamatban? Válasz: Bármilyen jelentős is a ., kettős nulla megoldás", ez még csak reményteljes kezdet. A világon felhalmozott nukleáris eszközöknek csak mintegy három-négy százalékát érinti a csökkentés. A közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták leszerelése, a hadászati eszközök tervezett csökkentése, a nukleáris kísérletek korlátozásának szándéka egy fenyegető veszély megfékezésének igéretét hordozza, a biztonsá-