Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának pohárköszöntője Stockholmban a tiszteletére rendezett díszvacsorán (Részletek)

emlékművet is. A Magyar Népköztársaság vezetése, az egész magyar politizáló közvélemény tiszteli és nagyra értékeli a semleges Svédország külpolitikáját, amely aktívan fellép a népek biztonsága, a nemzetközi helyzet javítása, a béke megszilárdítása érdekében. Mai megbeszéléseinken Önnel, Miniszterelnök Úr, egyetértően alapítottuk meg, hogy országaink kapcsolata az utóbbi években lendületesen fejlődtek, és az életnek úgyszólván minden fontos területére kiterjednek. De egyetértettünk abban is, hogy együttműködésünk szinte valamennyi területén még vannak olyan tartalékok, amelyeknek feltárása és kihasználása jól szolgálná népeink érdekeit. Kölcsönös előnyökkel járna a gazdasági kapcsolatok bővítése, a korszerű együttműködési formák, mindenekelőtt a termelési kooperációk, a közös tulajdonú vállalatok létrehozásának szorgalmazása. Magyar részről igyekszünk ennek feltételeit javítani, remélve, hogy a másik fél is támogatja a magyar áruknak svédországi piacra kerülését a jelenleginél kedvezőbb feltételek mellett. Készek vagyunk a korunkban kiemelkedően fontos tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésére és a kulturális kapcsolatok bóvtésére is. Őszintén hiszünk abban, hogy a megértés és a bizalom erősítésének egyik legfontosabb tényezője az emberek közötti személyes kapcsolat. Ezért is tartjuk jelentősnek és példamutatónak, hogy országaink egymás között megszüntették a vízumkötelezettséget, mégpedig egy olyan időszakban, amikor az államok e téren inkább szigorító intézkedéseket hoztak. Mai tárgyalásaink vezérfonala az volt, hogy kapcsolataink erősítése a Magyar Népköztársaságnak éppúgy nemzeti érdeke, mint Svédországnak, s ezért erre irányuló tevékenységünk népeink széles körű egyetértésével találkozik. Még nincs két éve, hogy 1985 júniusában Budapesten találkoztam Olof Palméval. A magyar nép úgy ismerte és becsülte őt, mint aki nagyon sokat tett a világ békéjének és biztonságának megszilárdításáért. Nekem személy szerint is igen emlékezetes marad a vele való találkozás. Annak idején megállapodtunk a két ország közötti együttműködés folytatásában. Úgy érzem, hogy mai megbeszélésünkkel e megálapodásnak is eleget tettünk. Úgy vélem, hogy mostani, határozott állásfoglalásunk kétoldalú kapcsolatainkbővítése mellett, és közös eltökéltségünk, hogy tőlünk telhetően hozzájárulunk a béke, a nemzetközi biztonság és együttműködés ügyéhez, teljes mértékben megfelel népeink érdekeinek és óhajának.