Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1987

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Nyilatkozat az össz-európai folyamat fejlesztésével és a bécsi utótalálkozó sikeres befejezésével kapcsolatban

hülés erősítésére és annak általánossá tételére; lehetővé tenné a részt vevő államok közötti kapcsolatoknak a helsinki Záróokmányban foglalt valamennyi elv szilárd és biztos alapján való építését és fejlesztését, hogy valamennyi nép és minden egyes ember élete javuljon, s ily módon élhessenek a béke áldásaival, és bizalommal tekinthessenek a holnap elé. A jelenlegi körülmények között a bécsi utótalálkozó legfőbb feladatát abban látják, hogy az minőségileg új szintre emelje, dinamikusabbá tegye az össz-európai folyamatot, hozzájáruljon az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részt vevő államai közötti együttműködés fejlesztéséhez a biztonság kérdésében, politikai, gazdasági és humanitárius téren. A miniszterek úgy vélik, hogy a bécsi találkozó részvevői javaslatainak ezeket a feladatokat kell szolgálniuk, és ezen a fórumon a földrész népeit és minden egyes embert leginkább foglalkoztató, lényegi kérdéseket kell megvitatni; olyanokat, mint a leszerelés, a béke és a biztonság szavatolása, a bizalom erősítése, az együttműködés szélesítése minden területén. /. Az európai leszerelés, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentése elősegítésének különleges szükségességéből kiindulva a miniszterek megállapították, hogy az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia első szakaszában elért megállapodások a részt vevő államok számára irányt mutatnak a bizalom- és biztonságerősítő, valamint a leszerelési intézkedéseket átfogó rendszer megteremtése felé. Részletesen megvitatták ezeket a kérdéseket a Varsói Szerződés tagállamai Budapesti Felhívásának és azoknak a szocialista országok által a bécsi utótalálkozón előterjesztett javaslatoknak fényében, amelyek arra irányulnak, hogy egy megfelelő fórum, konferencia keretében térjenek át a konkrét tárgyalásokra az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet jelentős mértékű — az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő — csökkentéséről. Úgy vélik, hogy a biztonság és a leszerelés kérdéseit az össz-európai folyamat kereteiben kell áttekinteni és megoldani. Ezzel kapcsolatban megerősítették az ülésen képviselt államoknak a bécsi utótalálkozón előterjesztett javaslatát a stockholmi konferencia mandátumának oly módon történő kiegészítéséről, hogy azon konkrétan megvitassák a leszerelés kérdéseit is. Ezek a tárgyalások párhuzamosan folyhatnának az olyan bizalomerősítő intézkedések kidolgozásával, amelyekről nem született megegyezés a stockholmi konferencia kezdeti szakaszában, vagy amelyeket a jövőben terjeszthetnek elő, beleértve a katonai tevékenység fokozatos csökkentését, különösen a két katonai szövetséget illetően, a légi és haditengerészeti erők önálló hadgyakorlatainak bejelentését, a bizalomerősítő intézkedések kiterjesztését az európai biztonsági és együttműködési értekezlet valamennyi részt vevő országa területére, valamint más bizalom- és biztonságerősítő intézkedéseket. Egyidejűleg vizsgálat tárgyai lehetnének a jellegüket tekintve új típusú, a bizalmat és az európai katonai-stratégiai stabilitást erősítő intézkedések, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet, valamint a katonai kiadások csökkentésével, és amelyek megkönnyítenék megállapodások elérését, s a lehető legalacsonyabb szintű katonai egyensúly megteremtéséhez vezetnének.