Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1986

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT elnökének, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének felszólalása az SZKP XXVII. kongresszusán, a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében

A meghívás is kifejezi, hogy Lenin pártja, a szovjet kommunisták megkülönböztetett figyelmet szentelnek és megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak a szakszervezeti mozgalomnak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusait a nemzetközi munkásközvélemény, a szervezett munkásság mindig nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísérte. Ez természetes és érthető. A forradalmi szakszervezeti mozgalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól, annak eredményeitől kapott új lendületet és ösztönzést a kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért folytatott harcához. Az SZKP kongresszusa erőt és bíztatást ad a munkásmozgalomnak, a szakszervezeteknek napjainkban is, amikor a tőkés világ gazdasági válsága tovább mélyül, annak minden következménye a dolgozók élet- és munkakörülményeit nehezíti. Mint az SZKP Központi Bizottságának beszámolója is megállapítja, a tőkések az egész világon támadást indítottak a dolgozók nehéz és hosszú harcokban elért vívmányai, a szakszervezeti jogok ellen. A tőke mozgástere azonban napjainkban egyre inkább szűkül. A válságból való kijutásra ma már nincsenek meg azok a lehetőségek, amelyek a harmincas évek elején a tőke rendelkezésére álltak. A Szovjetunió, a szocialista országok léte, a gyarmati rendszer felbomlása, az egyre határozottabbá és harcosabbá váló tömegmozgalmak, a szakszervezetek fellépései azok a legfontosabb tényezők, melyek jelentős mértékben csökkentették a tőke mozgásterét. A munkásosztály, a szakszervezetek visszautasítják a burzsoá közgazdászoknak azt az elképzelését, a tőkésországok kormányainak azt a törekvését, hogy a gazdasági folyamatoknak szabad utat engedve a válság leküzdésének terheit a dolgozókra hárítsák. A szakszervezetek visszautasítják a tőkéseknek azokat az embertelen nézeteit is, amelyek szerint a fegyverkezési verseny jótékony hatással van a foglalkoztatottságra. A szellemi és fizikai munka emberei, a szakszervezetek, függetlenül attól, hogy milyen irányzathoz tartoznak, tisztában vannak azzal, hogy a fegyverek között nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem értelmét veszti minden emberi tevékenység. Ezért üdvözlik és támogatják a szakszervezetek a béke és a biztonság megteremtésére irányuló szovjet kezdeményezéseket, köztük azokat a legújabb javaslatokat, amelyeknek célja a nukleáris háború veszélyének az emberiség életéből történő végleges kiiktatása. Napjainkban világossá vált, hogy tarthatatlanok a tőkés világ „gazdasági csodájáról" meghirdetett elméletek. Megdőltek azok az állítások, miszerint ,,az osztályharc ideje elmúlt", mert ,,a tőke természete megváltozott, demokratizálódott, és a szakszervezetek a partneri viszony keretében mindent el tudnak intézni". Ellenkezőleg! Az élet nap mint nap bizonyítja, hogy a tőke természete változatlan, az osztályharc ideje nem járt le, a tőke és a munka ellentéte kibékíthetetlen. Az ez év szeptemberében megtartandó XI. szakszervezeti világkongresszus feladata, hogy a jelenlegi konkrét helyzetből kiindulva fogalmazza meg a szakszer-