Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - December - Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter beszéde az Országgyűlés téli ülésszakán
A Szovjetunió számos lépést tett, hogy kedvező légkört teremtsen a genfi csúcstalálkozó számára és hogy megalapozza az eredményes munkához elengedhetetlen kölcsönös megértést. A világ békeszerető népei és minden reálisan gondokozó politikai tényező nagyra értékeli a Szovjetuniónak a katonai szembenállás szintjének csökkentésére tett intézkedéseit csakúgy, mint az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak javítására tett kezdeményezéseit. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a genfi csúcstalálkozó előkészítő szakaszában került sor a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésére, amelyen a részt vevő országok vezetői áttekintették és behatóan elemezték a nemzetközi helyzet alakulását. E találkozón ismét megmutatkozott egységünk a világhelyzet megítélésében és annak a véleménynek a megerősítésében, hogy — amint azt a Nyilatkozat hangsúlyozza — , ,a nemzetközi viszonyok megjavítása új, korunk realitásainak megfelelő politikai megközelítést, kölcsönös önmérsékletet követel. Olyan halaszthatatlan intézkedésekre van szükség, amelyek lehetővé tennék a fegyverkezési verseny megállítását és a Világűrre történő kiterjesztésének megakadályozását, a fegyverzetek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverzetek nagy mértékű csökkenését". A Varsói Szerződés tagállamai ebből az alapállásból tekintettek a genfi találkozó létrejöttére. A genfi csúcstalálkozó az alapvető nézeteltérések fennmaradása ellenére jelentős eredményeket hozott. Közülük is kiemelkedik, hogy a két nagyhatalom vezetője közös közleményben kinyilvánította: megengedhetetlennek tartja a nukleáris háború kirobbanását, el kíván kerülni bármiféle, akár nukleáris, akár hagyományos fegyverekkel vívott háborús konfliktust az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, továbbá nem törekszik erőfölényre egymással szemben. A találkozón elfogadott dokumentum megjelölte a kapcsolatok fejlesztésének számos további konkrét teendőjét. Mindezeknek a következetes érvényesítése és a gyakorlatba való átültetése megteremtheti a későbbiekben a kölcsönös bizalom erősítésének, a nemzetközi légkör megjavításának tartós alapjait, így lényegesen könnyebb lenne az elmozdulás a nemzetközi életben és a kétoldalú kapcsolatokban felhalmozódott egyéb problémák megoldása felé. A genfi találkozó eredményeit reálisan, az elmúlt években felgyülemlett problémák, az eltérő és ellentétes törekvések fényében kell értékelnünk. A csúcstalálkozó egy olyan átmenet kezdetének bizonyulhat, amely a jelenlegi veszélyes konfrontációs helyzetből a konstruktív megoldások keresése felé vezethet, kedvezőbb körülményeket és légkört biztosíthat az együttműködés erősítését szolgáló közös erőfeszítések számára. Mindent egybevetve, a genfi csúcstalálkozó megfelel a világ népei alapvető érdekeinek, kedvezően befolyásolhatja a keleti-nyugati kapcsolatok egészét. Egyben pozitív hatást gyakorolhat saját külpolitikai törekvéseink valóra váltására is. Az érdemi előrehaladáshoz azonban olyan politikára és gyakorlati lépésekre van szükség, amelyek nem veszélyeztetik a Genfben kialakított légkört és megállapodásokat. Az elmúlt évek kitartó erőfeszítései, a nagy számú kezdeményezések azt a szilárd meggyőződést alakították ki bennünk, hogy a Szovjetunió részéről eddig is megvolt és