Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - Október - Losonczi Pálnak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének beszéde New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világszervezet megalakulása 40. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ülésén

LOSONCZI PÁLNAK, AZ MSZMP KB POLITIKAI BIZOTTSÁGA TAGJÁNAK, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA ELNÖKÉNEK BESZÉDE NEW YORKBAN AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉNEK A VILÁGSZERVEZET MEGALAKULÁSA 40. ÉVFORDULÓJA 21 ALKALMÁBÓL RENDEZETT JUBILEUMI ÜLÉSÉN Elnök Úr! Tisztelt Közgyűlés! Amikor 1945. október 24-én életbe lépett az Egyesült Nemzetek Szevezetének Alapokmánya, a fasizmus által kirobbantott szörnyű második világháborútól sújtott minden nép — köztük a magyar nemzet is — mélyen hitt abban, hogy megszületett végre a népek közösségének az a felelős világintézménye és annak olyan alaptörvénye, amely érvényesíteni akarja és tudja az emberiség jogos, megszenvedett vágyát a tartós békére. A második világháború kegyetlen tapasztalatai alapján mi magyarok is történelmi fontosságú döntésnek tartottuk és tekintjük ma is azt, hogy létrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és meghirdették: egyesült erővel törekednek a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, egy újabb katasztrofális következményekkel járó világháború elkerülésére. Egyetértését ezzel a felszabadult Magyarország a megszületésekor hivatalosan is kinyilvánította, s a világszervezetre ma is úgy tekint, mint a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés pótolhatatlan intézményére. Történelmi léptékkel mérve négy évtized nem nagy idő, de manapság a történelmi időt is más mértékegységek jelzik. Felgyorsult világunkban az ENSZ a létezésének negyven éve alatt valóban világszervezetté vált, tagjainak száma megháromszorozódott, és — jeleként a Földünkön végbement alapvető változásoknak — olyan függetlenné vált államok csatlakoztak hozzá, amelyek egykor gyarmati sorban sínylődtek, de élve a kialakult nemzetközi körülmények adta lehetőségekkel, kivívták nemzeti önállóságukat. Jó érzés számunkra e jubileumon, hogy tudjuk: e népek felszabadító harcát nagy mértékben segítette az ENSZ számos országa, maga a világszervezet politikai és erkölcsi támogatása. Mindannyian le tudjuk mérni, mit nyújtott és nyújt országainknak az, hogy az ENSZ és a szakosított szervezeteinek tevékenysége immár a tagállamok közötti kapcsolatok szinte minden — politikai, gzdasági, tudományos, kulturális, szociális, emberi jogi — területét átfogja. A világszervezet nemcsk arra fórum a különböző államok számára, hogy megpróbáljunk közös nevezőre jutni a Földünk gondjainak, válságainak megoldása érdekében. Tény, hogy az ENSZ az évtizedek során jónéhány eredmény megszületéséhez is kereteket, lehetőségeket teremtett, ösztönzést adott bonyolult nemzetközi problémák megoldásához, vagy legalábbis az útkereséshez. Meggyőződésem, hogy e negyven év alatt az ENSZ — valamennyiünk által ismert gondjai dacára — életképességről tett tanúbizonyságot. Jó erőben lévő érett szervezet, amely bebizonyította, hogy a feszültségektől terhes, bonyolult világunkban