Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - Október - Köpeczi Béla művelődési miniszternek, az európai Kulturális Fórumon (Budapest) részt vevő magyar küldöttség vezetőjének hivatalos felszólalása
A Magyar Népköztársaság széles körű nemzetközi kulturális kapcsolatokat tart fenn; egyedül Európában összesen 27 országgal van kormányzati szervek nevében aláírt csereprogramunk. Ezeknek a keretében is sor kerül könyvek kidására, kiállítások, hangversenyek rendezésére, filmek bemutatására és más megnyilvánulásokra. E megállapodások biztosítják azt is, hogy a művészet kiváló képviselői, az intézmények szakemberei ellátogassanak egymás országaiba, tapasztalatokat szerezzenek, konfeenciákat tartsanak, közös munkákat végezzenek. Támogatjuk a személyek, az intézmények és a vállalatok közötti közvetlen kapcsolatokat, és ezeknek a közvetlen kapcsolatoknak az ápolásához országunk erőforrásaival arányos, sokszor nagyvonalú anyagi kereteket is teremtünk. Rendszeresen veszünk részt multilaterális kongresszusokon, fesztiválokon, kiállításokon és más nemzetközi rendezvényeken. Különleges figyelmet szentelünk a kulturális, művészeti értékek cseréjének, mert tudatában vagyunk annak a szerepnek, amelyet a humanista kultúra értékei a népek ismerkedésében, egymás iránti megértésük elmélyítésében betölthetnek. De azért is, mert ettől a cserétől várjuk, hogy a magyar kultúra kevéssé ismert értékes alkotásai más országokban is hozzáférhetők legyenek. Kulturális értékeink cseréje számos országgal a kölcsönösség jegyében történik. Egyes nyugati országokkal azonban ez a kölcsönösség — különösen a nyelvhez kötött alkotások esetében — alig jelentkezik. Ezért számunkra különösen értékesek a helsinki Záróokmány rendelkezései a kevéssé elterjedt nyelveken létrehozott irodalmi művek és más művészeti alkotások szélesebb körű megismertetésének előmozdításáról. Ezek érvényesítéséért delegációnk javaslattal fog élni. Tudomásul vesszük, hogy a mostani konfencián részt vevő államok között aszerint, hogy melyik társadalmi rendszerhez tartoznak, kulturális területen is eltérések vannak, de az üzleti szempontokból vagy más okból következő egyoldalúságot a kulturális cserék területén sem helyeselhetjük. Mi a kulturális cserében is egyenjogúságra törekszünk, amin természetesen nem a számszerű viszonosságot értjük. A kölcsönösség megteremtésére nézetünk szerint minden kormánynak vannak eszközei, és kívánatos, hogy a helsinki Záróokmány ajánlásainak megfelelően alkalmazzák is ezeket az eszközöket. Javasoljuk tehát, tanácskozásunk fordítson megfelelő figyelmet annak vizsgálatára, hogy a részt vevő országok kormányai milyen erkölcsi, politikai támogatással, szervezeti, pénzügyi intézkedésekkel tudnák növelni hozzájárulásukat egymás kultúrájának kölcsönös megismertetéséhez, a kulturális csere kiegyensúlyozottabbá tételéhez; ahhoz, hogy a különböző népek, a kevéssé elterjedt nyelvek kultúrája is tényleges értékeihez és rangjához méltóan legyen jelen az európai kultúrában. A kulturális alkotók — helyzetükből és a művész-értelmiség sajátos felelősségéből adódóan — jelentős szerepet tölthetnek be a népek közötti megértés és bizalom elmélyítésében. Ilyen megfontolásból is kívánatos, hogy kontinensünk író- és művésztársadalmának képviselői rendszeresen találkozzanak egymással, s olyan időszerű és fontos témákról folytassanak párbeszédet, mint például az európai kulturális identi-
