Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1985

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGEINEK DOKUMENTUMAI - Október - Közlemény Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a Zimbabwe Köztársaságban tett hivatalos, baráti látogatásáról

Az Elnöki Tanács elnöke nagyra értékelte Zimbabwe Köztársaság eredményeit, amelyeket az elmúlt években, bonyolult belső és külső körülmények között ért el. Méltatta nemzetközi törekvéseit, erőfeszítéseit a térség problémáinak békés rendezésére, a frontországok és az afrikai államok egységének erősítésére, valamint az el nem kötelezett mozgalomban kifejtett tevékenységét. Losonczi Pál gratulált ahhoz, hogy az el nem kötelezett országok mozgalma az állam- és kormányfők soros értekezletének színhelyéül Hararét választotta. A zimbabwei vezetők méltatták a Magyar Népköztársaság szocialista építőmunkájának sikereit, aktív, békeszerető külpolitikáját, hozzájárulását a gyarmati múlt maradványainak felszámolásához az afrikai kontinensen. Losonczi Pál és Robert Mugabe aggodalmát fejezte ki a feszült nemzetközi helyzet miatt. Rámutattak, hogy ennek oka az imperialista körök arra irányuló törekvése, hogy a fegyverkezés fokozásával és a Világűrre történő kiterjesztésével megváltoztassák a történelmileg kialakult erőegyensúlyt, és beláthatatlan következményekkel járó új fegyverkezési hullámot kényszerítsenek az emberiségre. Aláhúzták, hogy ez a kedvezőtlen folyamat nem visszafordíthatatlan. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, a vitás kérdések tárgyalásos rendezésének, a két- és többoldalú politikai párbeszéd fenntartásának, a leszerelési tárgyalásoknak nincs elfogadható alternatívája. Csakis az egyenlőség, az egyenlő biztonság elvein alapuló tárgyalások vezethetnek a béke és a biztonság megerősítéséhez, a fegyverzetek alacsonyabb szintjén. Hangsúlyozták, hogy a jövőben is tevékenyen hozzájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a nemzetközi megértés erősítéséhez. Ezzel összefüggésben nagyra értékelték a szocialista országok kezdeményezéseit, hozzájárulásukat a leszerelés ügyéhez, a nemzetközi légkör javításához és a világbéke megőrzéséhez. A tárgyaló felek aggodalmukat fejezték ki az afrikai kontinens déli részén kialakult helyzet miatt, amelyet a függetlenné vált államok elleni neokolonialista törekvések és a dél-afrikai kormány idézett elő. Elítélték a pretoriai rezsim elnyomó politikáját, beavatkozását más országok belügyeibe. Támogatásukról biztosították az Afrikai Nemzeti Kongresszust és az apartheid ellen küzdő más erőket, a frontállamok fellépését szuverenitásuk megvédéséért, valamint a namíbiai nép harcát, amelyet törvényes képviselője, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (:SWAPO:) vezetésével folytatott a függetlenségének kivívásáért. Ugyancsak támogatásukról biztosították Afrika népeinek harcát a társadalmi és a gazdasági felemelkedésért. Nagyra értékelték az el nem kötelezett országok mozgalmának szerepét a világbéke megőrzésében, a fegyverkezési hajsza megfékezésében, a helyi konfliktusok megoldásában , az igazságos világgazdasági rend megteremtésében. Megerősítették szolidaritásukat a fasiszta diktatúrák ellen, a nemzeti függetlenségért, annak megszilárdításáért, a demokrácia helyreállításáért és a társadalmi igazságért küzdő népekkel.