Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1984

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - A béke megőrzése és a nemzetközi gazdasági együttműködés. - A KGST-tagországok deklarációja

Gazdasági Segítség Tanácsa tagországai felső szintű gazdasági értekezletének részvevői megerősítik eltökéltségüket, hogy a béke biztosításának és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendezésének érdekében tevékenykednek. A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjainak vezetői, valamint állam- és kormányfői abból indulnak ki, hogy a politikai és gazdasági világhelyzet eddig soha nem látott mértékben érinti valamennyi ország és nép érdekeit, és mély aggodalmuknak adnak kifejezést amiatt, hogy erősödött a békét fenyegető veszély. Jelentősen növekedett a nemzetközi feszültség az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus agresszív köreinek konfrontációs irányvonala, valamint a katonai fölény elérésére, az erőpolitika megvalósítása, a belügyekbe való beavatkozásra, az államok nemzeti függetlenségének és szuverenitásának csorbítására, a,,befolyási övezetek" megszilárdítására és újrafelosztására irányuló kísérleteik következtében. Szítják a feszültség régóta fennálló gócait, újabb konfliktusokat és válsághelyzeteket provokálnak Földünk különböző területein. A fegyverkezési verseny e körök által történő fokozása az egyik fő oka a világ politikai és gazdasági labilitása elmélyülésének; ez növeli a nukleáris háború veszélyét, az emberiség létét fenyegeti; egyre nagyobb terheket ró a világ népeire, hatalmas anyagi és pénzügyi erőforrásokat von el, lassítva a gazdasági és társadalmi haladást. A feszült helyzet még kiélezettebb lett azáltal, hogy néhány NATO-országban megkezdték az amerikai nukleáris közép-hatótávolságú rakéták telepítését. Ez a nukleáris fegyverkezési verseny új, különösen veszélyes szakaszát nyitotta meg az európai földrészen, és a Szovjetuniót válaszintézkedésekre kényszerítette. Az európai nukleáris fegyverekről és stratégiai fegyverekről szóló tárgyalások megszakadtak. Az USA vezető körei a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat is saját politikai céljaikra igyekeznek kihasználni. Az államközi kapcsolatok általánosan elfogadott normáinak megsértésével megszakítják az elért megállapodásokat, kereskedelmi, hitel- és technológiai blokádot szerveznek, a nyomás, az embargó és a ,,szankciók" különböző módszereihez folyamodnak — még az élelmiszerkereskedelemben is — azokkal az országokkal szemben, amelyek visszautasítják követeléseiket és diktátumukat. Ugyanilyen irányvonalat igyekeznek ráerőszakolni szövetségeseikre, valamint más államokra is. A hasonló akciók nem csupán a szocialista államok ellen irányulnak. Különböző ürügyekkel, a kommunistaellenesség leple alatt arra törekszenek, hogy belső problémáikat mások terhére oldják meg, gyengítsék versenytársaikat, kiszorítsák őket a világpiacokról, ellenőrzésük alá vonjanak egész térségeket a világban, aláássák azoknak az országoknak, sőt egyes cégeknek a pozícióit, amelyek üzleti kapcsolatokat tartanak fenn a szocialista országokkal. Ez károkat okoz a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egészének. Az erőszak, a fegyverkezési verseny eszkalációja, a gazdasági kapcsolatok alárendelése az agresszív politikának: akadályozza a világ gazdasági fejlődése létfontosságú problémáinak megoldását, megnehezíti a kilábolást a tőkés világban kibontakozott gazdasági válságból, amelyet tovább fokoz az energetikai, nyersanyag-, élelmiszer- és