Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1983

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének beszéde New Yorkban, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke által kezdeményezett állam- és kormányfői értekezleten

Az emberiségre azonban nemcsak gondok nehezednek. A történelem folyamán először jutottunk el a fejlődés olyan fokára, először került birtokunkba olyan ismeret és technika, amely ésszerű alkalmazás mellett nemcsak a problémák kiküszöbölését tenné lehetővé, hanem minden nép általános anyagi és szellemi felemelkedését is biztosítaná. Napjaink tragédiája, hogy ezt a karnyújtásnyira álló lehetőséget nem tudjuk megragadni; sőt, úgy tűnik, az idő múlásával egyre távolabb kerülünk tőle. Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek hetedik, new-delhi konferenciája különleges figyelmet szentelt a fegyverkezési verseny megállításának. Mi is valljuk, hogy az emberiség legfontosabb, közös és halaszthatatlan feladatává vált a nukleáris katasztrófa fenyegetésének elhárítása, amelyhez az út a fegyverkezési hajsza megfékezésén, a nemzetközi légkör javításán át vezet. A fegyverkezési verseny önmagában, termonukleáris háború kirobbantása nélkül is, képes felemésztem a rendelkezésre álló erőforrásokat, dezorganizálni a gazdasági és politikai kapcsolatokat, s mindezek következményeként még jobban kiélezni azokat az ellentmondásokat, amelyek a globális problémák megoldatlanságából fakadnak. Következésképp, a fegyverkezés ellen, a leszerelésért folytatott harc az első számú, mindenek felett álló feladat, amelynek megoldásától függ, hogy úrrá tudunk-e lenni a többi nehézségünkön. Az elmúlt évek fejleményei sajnos, nem adnak okot a megelégedésre. A fegyverkezési hajsza folytatódik. Ennek értelmetlen terhei minden népet sújtanak, de különösen elviselhetetlenek az olyan országok számára, amelyek rendkívül szűkös erőforrásokkal rendelkeznek, s amelyek az alapvető létfeltételek biztosításával, a modernizálás feladataival küszködnek. Meggyőződésünk, hogy az el nem kötelezett országok érdekei, ennélfogva törekvései a béke megőrzésére, a feszültség csökkentésére azonosak a szocialista országokéival. A közös cselekvés feltételei tehát adottak. Az alkalmat meg kell ragadni. Határozottan fel kell lépni a fegyverkezés ellen, a fegyverek bevetését szorgalmazó militarista doktrínák érvényre juttatása ellen, az erőfölény megszerzésére és az egyensúly megbontására irányuló törekvésekkel szemben. Ki kell kényszeríteni a leszerelési tárgyalásokat, azok jóhiszemű folytatását és eredményes befejezését. El kell fogadtatni a szocialista és az el nem kötelezett országok közös álláspontját, miszerint a biztonságot nem a fegyverek növekvő mennyisége szavatolja, s hogy a biztonság a fegyverzetek alacsonyabb szintű egyensúlya mellett sem kevésbé szilárd. Meggyőződésem, hogy a leszerelésért folytatott küzdelem sikeréhez az is hozzátartozik, hogy mindenki meg tudja különböztetni azokat az erőket, amelyek a leszerelés valódi hívei, a konstruktív javaslatok kezdeményezőit azoktól, amelyek nem igazán érdekeltek a fegyverkezési verseny megállításában, a megegyezések létrejöttében.