Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1983

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának pohárköszöntője Helsinkiben a tiszteletére adott díszvacsorán

Budapesten is találkozni firm vezetőkkel. Emlékezetes számomra Elnök Úr és Koivistoné asszony múlt évi látogatása Magyarországon. Ennek az utazásnak - a fontos személyes megismerkedésen túl - számunkra az adott különös jelentőséget, hogy az ön elnökké választását és hivatalba lépését követően nem sokkal, első külföldi útjainak egyike hazánkba vezetett. Ebben annak bizonyítékát látjuk, hogy töretlenül folytatódik a hagyományosan jó magyar-finn viszony ápolása. A népeink közötti kapcsolatok fejlődéséért sokat tett az Ön elődje, a Magyarországon is nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő államférfi, Urho Kekkonen úr, és a finn társadalom számos más jeles képviselője, aki ma is itt látható körünkben. Kellemes szólnom arról, hogy Koivisto elnök úrral első budapesti találkozónkon éppen úgy, mint mai megbeszélésünkön, igen fontos dolgokról tárgyalva, kevés szóból és hamar megértettük egymást. Ennek oka van: az együttműködés szélesítésére irányuló szándék kölcsönös, egybeesik népeink óhajával és törekvéseivel. A magyar—finn barátságnak egyik erős tényezője népeink közös béketörekvése. A nemzetközi helyzet kérdései nálunk, s nyilván önöknél is, az emberek figyelmének középpontjában állnak. Találkozónkra olyan időszakban kerül sor, amikor a nemzetközi helyzet joggal ébreszt aggodalmat Európa és a világ népeiben. A fegyverkezési hajsza fokozódása, az enyhülés megtorpanása, a feszültség növekedése és mindezek következtében az államok egymás közti kapcsolataiban keletkezett zavarok igen veszélyes helyzetet jeleznek. Különösen igaz ez abban az Európában, amelynek jelentős szerepe van a nemzetközi béke és biztonság szempontjából. Kontinensünkön az évszázad első felében két pusztító világháború robbant ki, amely mérhetetlen szenvedést és kárt okozott. Ezért az európai népek, nemzetek nagyra értékelik, hogy az elmúlt 38 év a földrészünk ismert történelmének leghosszabb békés szakasza. Helsinki számunkra nemcsak a baráti Finnország fővárosa, hanem egyben az a város is, amelynek neve milliók számára egyet jelent az emberiség legszebb céljaival. Helsinki neve összeforrt azzal a folyamattal, amelynek első szakasza éppen itt zárult le a világtörténelem eddigi legszélesebb körű csúcstalálkozójával. A helsinki folyamat fenntartása és erősítése megfelelne a béke, a népek közötti megértés és a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítése ügyének. A magyar nép, más népekhez hasonlóan, azt kívánja, hogy továbbra is hallgassanak a fegyverek. Békében akarunk élni és dolgozni, más népekkel együttműködni. Abban vagyunk érdekeltek, hogy csökkenjen a nukleáris háború veszélye, ne telepítsenek nukleáris fegyvereket azokba az országokba, ahol ma nincsenek, s ne növeljék az ilyen fegyverek mennyiségét ott, ahol már vannak. Szükségszerű, hogy maradjon fenn a történelmileg kialakult erőegyensúly, amelynek egyoldalú megbontását saját népünk biztonsága és az egyetemes béke szemszögéből is megengedhetetlennek'tartjuk. Azt kívánjuk, hogy valósuljon meg az egyenlő, garantált biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén.