Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1983

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának nyilatkozata a rádiónak és a televíziónak (Részletek)

vállalkozókészségét, a vállalatok önálló és hatékony működését kellett serkentenünk, és ez új módszereket, új megoldásokat is jelentett. De hogy ezeknek semmi közük a kapitalizmushoz, azt százféle módon lehet bizonyítani. Ez egyébként a központi bizottsági ülésen is szóba került. Az előadói beszédben is rámutattam, hogy annak idején milyen elemi, egyszerű kérdésekről is vitatkozni kellett. Fel kellett oldani például a munkás munkahelyhez kötöttségét, éppen a jobb, szocialista munka érdekében. Meg kellett szüntetni a begyűjtési rendszert, és át kellett térnünk a mezőgazdasági termékek szerződéses rendszerű felvásárlására. Megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése — megkezdődött a vita a háztáji gazdaság körül. De nem akarom a végtelenségig sorolni; a fontossága miatt még csak ezt említem: korszerűsítenünk kellett gazdaságirányítási rendszerünket is. Ezek nem kapitalista módszerek, ezek a szocialista társadalom szocialista módszerei, amelyeknek a fő célja az, hogy a felelősség, a kezdeményezőképesség, az alkotókészség növelésével felszabadítsuk, és megfelelő, rugalmas módszerekkel segítsük a szocializmus építését, a szocialista társadalom alapjainak további szilárdítását. A Központi Bizottság ülésén is megemlítettem — bár közismert tény - hogy Magyarországon a termelőeszközök 98 százaléka köztulajdonban van. Megnéztük, hogyan oszlott meg a különböző szektorok között az 1982-es évi termelés. Kiderült, hogy az ipari termelés több mint 93 százalékát az állami szektor termelte, 5,6 százalékát a szövetkezetek, tehát az ipari termelésnek csak 1,3 százalékát adta a magánszektor. A mezőgazdaságban hasonló a helyzet. 1982-ben a mezőgazdasági termékeknek az állami gazdaságok 16,5 százalékát, a szövetkezetek több mint 68 százalékát, a kisegítő gazdaságok pedig több mint 14 százalékát állították elő. Ez mind a szocialista mezőgazdaság integráns része. A hajdanvolt magángazdaságok, amelyek szórványosan, szinte múzeumi darabként, egyes vidékeken még léteznek nálunk, a mezőgazdasági termékeknek mindössze 1,1 százalékát termelték meg. A kereskedelmi forgalmat nézve kiderül, hogy a múlt évi teljes forgalomnak mintegy 63 százalékát az állami, több mint 36 százalékát a szövetkezeti kereskedelem bonyolította le, a maradványt pedig a magánkereskedelem. Mi serkentjük, ösztökéljük a kisipari tevékenységet; azt akarjuk, hogy éljen és működjék a kiskereskedelem ott, ahol helye van és működnie kell. Ugyanígy vagyunk minden egyéb olyan vállalkozási formával, mint amilyen újabban a kisvállalkozás. A cél az alkotókészség kibontakoztatása, a szocialista gazdaság jobb működése, a lakosságszámára pedig az, hogy az eddiginél jobbak legyenek a szolgáltatások. Szerintem ezek nem kapitalista módszerek. Vagy nézzük a kérdés másik oldalát, amit úgy hívnak, hogy hatékony vagy nyereséges gazdálkodás. Megmondom őszintén, számomra ez elvi kérdés is. Ha egy gazdasági egység a tőkés kezében bizonyos nyereséget ér el, akkor megkövetelhetjük, hogy szocialista köztulajdonba véve még nyereségesebben működjék. Vajon miért kapitalista módszer az, ha arra törekszünk, hogy a munkának ma magasabb