Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Puja Frigyes külügyminiszter beszéde az ENSZ Közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakán

szűkítését célzó lépések - legyenek azok politikai vagy gazdasági jellegűek — ártanak a nemzetközi együttműködésnek. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a nukleáris leszerelési intézkedésekkel párhuzamosan tárgyalások kezdődjenek az államok biztonságának nemzetközi politikai és jogi eszközökkel való megerősítéséről. Különösen fontos és sürgős lenne olyan nemzetközi szerződés megkötése, amely kiiktatná a nemzetközi kapcsolatokból véglegesen az erőszak alkalmazásának és az erőszakkal való fenyegetésnek minden formáját. A jelenlegi nemzetközi helyzetben biztató fejleményeként értékelhető az, hogy az utóbbi időszakban mind hatalmasabb tömegek emelik fel szavukat a béke védelmében, a fegyverkezési hajsza ellen. A közvélemény egyre határozottabban fordul szemben a monopoltőke, a katonai—ipari komplexum érdekeit szolgáló fegyverkezési tervekkel és intézkedésekkel. Helyeseljük azt a döntést, hogy ezen az ülésszakon a társadalmi és tömegszervezetek, a közvélemény képviselői minden korábbinál nagyobb lehetőséget kapnak a közvetlen részvételre. Meggyőződésünk, hogy kiállásuk a béke, a leszerelés ügye mellett kedvező fogadtatásra talál a tagállamok döntő többségénél és megfelelő hatással lesz a kívánt irányban. Kormányom osztja a széles néptömegeknek azt a véleményét, hogy a béke és biztonság megszilárdításának alapja nem a mind nagyobb arányú fegyverkezés, hanem a hatékony leszerelési intézkedések. Örvendetesnek tartjuk, hogy a néptömegek egyre világosabban látják, hogy a leszerelés és a saját országuk nemzeti biztonsága, illetve a nemzetközi biztonság szorosan összefügg egymással és hogy ez a felismerés egyre több ország kormányának politikájában is kifejezésre jut. Szükségesnek tartjuk, hogy hasonlóképpen a széles körben megértsék, milyen káros következményekkel jár az imperialista hatalmak monopoltőkés körei által szított fegyverkezési verseny az országok, különösen a fejlődő országok gazdasági és társadalmi fejlődésére. A magunk részéről már több alkalommal hangsúlyoztuk és ez alkalommal is kifejezésre juttatom azon álláspontunkat, hogy vétek az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait a pusztítás, az értelmetlen fegyverkezés szolgálatába állítani. Meggyőződésünk, hogy a leszerelés révén felszabaduló eszközök és erőforrások hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy megoldjunk számos gazdasági és szociális problémát nemzeti szinten és globális keretekben egyaránt. Az emberiség jelenét és jövőjét veszélyeztetik és ezért súlyos történelmi felelősséget viselnek azok az erők, amelyek a fegyverkezési verseny újabb hullámainak elindításával növekvő gazdasági terheket akarnak róni a szocialista és fejlődő országokra. Mindannyian tudjuk ugyanis, hogy az új fegyverrendszerek megjelenése egyfelől növeli a háborús veszélyt, másfelől a népek boldogulásához, gazdasági, szociális, kulturális fejlődéséhez szükséges, nehezen pótolható erőforrásokat köt le. Azt is tudjuk azonban — mert modern történelmünk elegendő bizonyítékkal szolgált —,