Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának pohárköszöntője az NSZK-ban tett látogatása alkalmából a tiszteletére Bonnban adott díszvacsorán (Részletek)

előnyös kapcsolatokra törekszünk, s ez nem utolsósorban vonatkozik Magyarország legjelentősebb nyugat-európai partnerére, a Német Szövetségi Köztársaságra. Magyarország népe, kormányzata a béke, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hivei vagyunk; azt a szót, hogy enyhülés, én merem használni. Az utóbbi időben Nyugaton az enyhülés éveit sokan kritikusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok belebocsátkozni, de meggyőződéssel állítom, hogy az enyhülés évei százszor jobban voltak a kormányzatoknak, a gazdasági élet területén dolgozóknak és mindenekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek tekintjük; és minden alkalommal arra is utalok, hogy Helsinkit nem befejezésként, hanem kezdetként értékeljük. Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a vüág más részeire való kiterjesztése. Talán most hitetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köztársaság kormánya, közéletének jelentős tényezői — kiemelkedően Schmidt kancellár Úr — nagyon sokat tettek a magyar-NSZK kapcsolatok fejlődéséért, konstruktívan segítették azt. Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emlékezetük van, és nem felejtik el azokat, akik az enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták. A Kancellár Úr szólt mai tárgyalásaink légköréről, az ott érintett kérdésekről eredményeiről. Természetesen az is tükröződött, hogy különböző szövetségi rendszerekhez tartozunk. Én mégis efölé emelem azt, hogy a népek barátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztése mellett foglaltunk állást. A jelenlegi kérdések megválaszolásának módozatait illetően bizony gyakori a hangsúlyeltolódás, de az igazi célt illetően - nekem úgy tűnt - egyetértés volt közöttünk. Egyetértően mondottuk ki, hogy a kívánatos, közvetlen cél a népek számára: egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb fokán. Ezért a célért — úgy vélem — mindkét oldalon készek vagyunk valamennyi rendelkezésünkre álló eszközzel dolgozni. A Kancellár Ur megemlítette, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk: Magyarország valóban kis ország. Ámbár — megfigyelésem szerint — egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglalkozik, de egy kis ország vagy több kis ország, nem tudja a világ nagy gondjait megoldani. Viszont Önöknek — én úgy mondom —, egy középhatalom képviselőinek, és nekünk, egy kis ország képviselőinek, kötelességünk a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint a jó ügy érdekében dolgozni. A mi országunk nem nagy, gazdagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is kevés a tőkénk. A mi tőkénk