Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének beszéde Havannában, a X. szakszervezeti világkongresszuson

tő erői, az állam-intézmények iránti kritikátlan viszonnyal tanúsítják. Hivatásukat úgy kell végezniük, hogy megmaradjon az az önálló, sajátos „szakszervezeti arculat", amelyet a tagság és a társadalom egyaránt érzékel. Ezért döntő jelentőségű elv a szocialista társadalomban is az, hogy a szakszervezet soha nem lehet egy adott kormány- vagy pártpolitika puszta eszköze. A szakszervezetek a szocialista rendszerben nem dolgozhatnak „rendelésre". Nem lehetnek a határozatoknak csupán végrehajtói. A szakszervezetek szolgálják a munkáshatalmat. Segítik az ország, a társadalom felemelkedését. Ezt önállóan, saját meggyőződésünkből és elhatározásukból teszik. Abból kiindulva, hogy az egész társadalom fejlődéséért felelősséggel tartoznak tagságuk előtt. A szakszervezetek önálló szervezetek, és azoknak kell maradniuk a szocialista forradalom győzelme után is. Csak akkor lehetnek a szocializmusnak hatékony segítői, ha önállóan, kezdeményezőén dolgoznak. így érhetik el,hogy nem csupán hivatalos apparátusuk és aktíváik tevékenységével támogatják a szocializmus építését, hanem valóságos mozgással, a bennük tömörülő milliós tömegek akaratából. Szocialista körülmények között is új és új erőfeszítéseket kell tenniük azoknak a formáknak és módszereknek a tökéletesítésére, amelyek alkalmasak a dolgozók tömörítésére, meggyőzésére, mozgósítására. Olyan mozgalmi életre, eleven munkahelyi demokrációra van szükség, amelyben a munkásoknak tényleges beleszólásuk van viszonyaik alakításába, lehetőségük van akaratuk érvényesítésére. Egy szocialista országban nemcsak a belső és külső reakció okozhat nehézségeket vagy konfliktusokat. Hanem az is, ha az adott ország vezetői súlyos hibákat követnek el, ha a politikai rendszer képtelen a felhalmozódó gazdasági, szociális, politikai, ideológiai feszültségeket idejében érzékelni és feloldani. Nálunk, Magyarországon is, tanulva hibáinkból, ki kellett alakítanunk a párt, az állam és a szakszervezetek között a helyes munkamegosztást. A párt csak úgy tudja a társadalom életét eredményesen irányítani, ha saját véleményét szüntelenül szembesíti a véle eszmeileg egyetértő, de önállóan működő szakszervezetek álláspontjával. A vitatkozáshoz több vélemény kell; és minél többen gondolkodnak, annál kisebb a tévedés lehetősége. A gondolkodást nem szabad senkinek sem kisajátítani, monopolizálni. Minden ügyet, akár kicsi, akár nagy, közüggyé kell tenni; csak így lehet hiteles a szocialista társadalom. A szocialista viszonyok között működő szakszervezetek elkötelezettek, integrálódnak a munkáshatalomban, de ebben a folyamatban önállóságuk, saját karakterük erősödik. A szocialista építés mindennapi kérdéseiben a szakszervezeteknek meg kell őrizniük vélemény- és akciószabadságukat. Éppen ezekben a mindennapi részletkérdésekben jelentkezik a legtöbb gond, vita, sérelem, s éppen ezek orvoslása érinti legközvetlenebbül a dolgozókat. Ez az érdekvédelem magasabb színvonalú munkát igényel. A szakszervezetek úgy képviseljék a dolgozók érdekeit, hogy ne csak egyszerűen tudomásul vegyék az állam által felajánlott lehetőségeket, hanem