Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1982

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának, a Szakszervezeti Világszövetség elnökének nyilatkozata a Magyar Televízióban a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről (Részletek)

szabadon ki kell bontakoztatni! Még egyszer mondom: a gondolkodást nem szabad kisajátítani, monopolizálni; mindenki véleményére szükség van. Vélemények kellenek, mielőtt a feladatokat meg tudjuk határozni a gazdaság, a kultúra, a többi terület nagyon sokrétű feladatait, mert egyetlen helyen lehetetlen mindig pontosan és jól meghatározni a kérdéseket. Minden véleményt ismerni kell, mielőtt meghatározzuk a feladatokat. A lengyel események legfőbb tanulsága — azt hiszem rövid és hosszú távra egyaránt -, hogy gondolkodnunk kell: tulajdonképpen miben van szocialista viszonyok között a szakszervezeti mozgalom létjogosultsága? Mi marxisták, leninisták vagyunk, ebből sohasem csináltunk titkot, sőt, hirdetjük: ha a Marx és Lenin által megálmodott kommunista társadalomhoz el akarunk jutni, akkor a szakszervezeti mozgalom pályája egyre emelkedőbb kell hogy legyen, mert a nem megálmodott, hanem megtervezett kommunista önkormányzat kialakításában a szakszervezeti mozgalomnak jelentős szerepet kell betöltenie. Mégpedig nem egyik napról a másikra, hanem ennek folyamatnak kell lennie. A munkásemberek önmaguk kormányozzák a maguk társadalmát. Ebben a szakszervezeti mozgalomnak meghatározó szerepet kell betöltenie; de ehhez jogkör, hatáskör, játéktér és lehetőség kell. Hadd mondjak egy példát, amely talán csak ránk érvényes: az 56-os magyar eseményeket el lehetett volna kerülni, ha a szakszervezeti mozgalom rendelkezett volna azzal a jogkörrel és hatáskörrel, amellyel ma rendelkezik. A dolgokat persze nem statikusan kell nézni: 1956 után mi, magyar kommunisták megfogadtuk, hogy semmilyen véleményt mi, magyar szakszervezetek, megfellebbeztetetlennek nem fogadunk el, de a magunk véleményét sem tartjuk megfellebbezhetetlennek. Világosabban: mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy minden alapvető kérdésben van saját véleményünk. Annak hangoztatásához és érvényesítéséhez megvan minden lehetőségünk; tehát mi nem „rendelésre" dolgozunk, hanem van önálló jellege, önálló karaktere a magyar szakszervezeti mozgalomnak. Ez nagyon nagy felelősséggel jár. Az által, hogy a párt, a kormány, a szakszervezeti mozgalom együttesen mérlegeli a teendőket, kevesebb a tévedés lehetősége, bár még így is lehet tévedni. De ha valahol mindig csak annak van igaza, akinek a legnagyobb a funkciója, akkor ott a tévedés lehetősége sokkal nagyobb. A magyar szakszervezeti mozgalom érdekvédelmi tevékenységével kapcsolatban felvetett kérdésre válaszolva: A kormánnyal, az egyéb állami szervekkel nekünk sokszor vannak komoly vitáink. Végső fokon megegyezünk. Megegyezünk, mert mi is tudjuk, mi a lehetőség, hiszen mi is bent vagyunk, nem a kerítésen kívül. Hadd fejezzem ki magam egy nem egészen szalonképes kifejezéssel: a pénz mindig a kormány zsebében van, de mi tudjuk, hogy mennyi pénz van a kormány zsebében. A mi kezünk is ott van a kormány zsebében. Hiába vitatkozunk, hiába szeretnének ezt vagy azt: tudjuk, mire van lehetőség. A mozgalomban mindig elengedhetetlen követelmény volt a valóság-