Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1979

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának beszéde a budapesti pártaktíva gyűlésén

рек szabadságáért, önrendelkezési jogáért, a békés egymás mellett élé­sért, a nemzetközi kapcsolatok gyümölcsöző fejlesztéséért küzdünk. E küzdelmünkben azonban — akaratunktól függetlenül — mindunta­lan szemben találjuk magunkat Kína egyáltalán nem szocialista külpo­litikai törekvéseivel. Ismeretes, hogy bizonyos nacionalista indulatoktól és gondolatoktól, hegemonisztikus törekvésektől vezettetve a szovjetelle­nesség, s újabban a Vietnam-ellenesség áll a kínai politika középpontjá­ban. Ehhez a világ legreakciósabb köreiben, a NATO-ban és hasonló helyeken keresik és találják meg szövetségeseiket. Elveink szerint Kína belügyeibe természetesen nem kívánunk — nem is tudunk — beleszólni. A kínai néphez való alapvető viszonyunkat jól jellemzi, hogy néhány nap múlva megemlékezünk a Kínai Népköztár­saság születéséről, a kínai forradalom győzelmének évfordulójáról. Annak idején — a világ más országaihoz hasonlóan — mi is a világhelyzetben bekövetkezett új, nagy, pozitív fordulatként ünnepeltük a kínai forrada­lom győzelmét, a Kínai Népköztársaság megszületését. Kína egy ideig a nemzetközi helyzetben is pozitív tényező volt. A kínai vezetés politiká­jának változása következtében e pozitív szerep is gyökeresen megválto­zott. A Magyar Népköztársaság ennek ellenére, ebben a helyzetben is normális államközi kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal, s a kínai népnek minden jót kívánunk. Azt kívánjuk, hogy Kína térjen vissza a szocializmus következetes útjára, s a nemzetközi életben ismét pozitív szerepet töltsön be. Mi addig is elvi, következetes és becsületes külpolitikánkat folytatjuk a Kínai Népköztársaság irányában. A Varsói Szerződés Szervezete és a KGST a szocialista országoknak olyan tömörülése, szövetsége, amely megfelel elveinknek, a tagállamok­ban élő népek alapvető, közös érdekeinek és szocialista céljainak. Álta­lános és közös politikánk a békepolitika, a fegyverkezési verseny csök­kentése, az új világháború megakadályozása, a tartós béke biztosítása. A Magyar Népköztársaság e szövetségi rendszer keretében nagyobb hatás­fokkal tudja képviselni a szocializmust építő magyar nép nemzeti ér­dekeit. A nemzetközi helyzet jelenlegi legpozitívabb tényezőjét a Varsói Szer­ződés általános törekvései, békés szándékai jelentik. Közösségünk — akár­csak a Szovjetunió — soha nem törekedett és most sem törekszik fegy­verzeti fölényre, s arra, hogy rákényszerítse akaratát a másik félre. De a szemben álló erők fegyverzeti fölényét sem nézheti tétlenül; mindig megtette és megteszi a szükséges lépéseket, hogy az erők kiegyensúlyozot­tak legyenek. Mi egyoldalú fegyverzetcsökkentésre nem szánhatjuk rá magunkat. A történelem arra tanít bennünket, hogy nem szolgáltathatjuk ki népein­ket állig felfegyverzett imperialisták „humanizmusának". A fegyverkezés kivétel nélkül minden néptől hallatlanul nagy anyagi áldozatokat kíván. Ebből csak a hadiiparban érdekelt monopóliumok húznak hasznot. Té­vedésen, a népek nem ismerésén alapszik az imperialistáknak az a számí­tása, hogy a Varsói Szerződés bármelyik országában politikai előnyük származhat a fegyverkezési verseny folytatásából. A világtörténelem ke­rekét nem lehet visszafordítani. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom