Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Közös közlemény Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter magyarországi hivatalos baráti látogatásáról

A miniszterek kifejezték országaik testvéri szolidaritását a Vietnami Szocialista Köztársasággal. Támogatásukról biztosítják a Vietnami Szocialista Köztársaság jogos küzdelmét nemzeti szuverenitásának védelmében, Kína nagyhatalmi törekvéseivel és beavatkozási kísérleteivel szemben, valamint a Kambodzsa jelenlegi vezetői által kirobbantott fegyveres konfliktus békés rendezésére irányuló javaslatainak megvalósításában. A külügyminiszterek a többi között kifejezték meggyőződésüket, hogy az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek Havannában 1979 szeptemberében megtartandó 6. konferenciája elősegíti a mozgalom erejének és egységének megszilárdítását és fontos nemzetközi problémák megoldását. Megállapították, hogy a latin-amerikai kontinensen gyarapodnak azok az erők, amelyek az imperializmus ellen, a nemzeti szuverenitás védelméért, a politikai és gazdasági függetlenség megszilárdításáért, és a még gyarmati uralom alatt levő népek nemzeti önrendelkezéséért és függetlenségéért harcolnak. Kifejezték szolidaritásukat e népek nehéz harcával. Elítélték a chilei fasiszta rendszer és más reakciós rendszerek terrorját, az emberi jogok szüntelen, durva megsértését. Megállapították, hogy Kuba eredményei a szocialista társadalom építésében, nemzetközi tekintélyének szüntelen növekedése lelkesítő példaként szolgál a latin-amerikai népek számára. Követelték a Kubai Köztársaság ellen irányuló amerikai gazdasági blokád haladéktalan, teljes és feltétel nélküli megszüntetését és a területén levő guantánamói amerikai katonai támaszpont felszámolását. Megállapították, hogy a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalmak erőinek következetes harca eredményeként mélyreható forradalmi változások mentek végbe az afrikai kontinensen, s további támogatásukról biztosították a térség felszabadult országainak népeit a társadalmi haladásért folytatott harcukban, vívmányaik védelmében, s nagy jelentőséget tulajdonítanak a hozzájuk fűződő kapcsolataik fejlesztésének. Elítélték a kisebbségi fajüldöző rezsimek átmentésére irányuló kísérleteket, valamint az imperialista és más reakciós körök törekvéseit, hogy úgynevezett Afrika-közi erőt hozzanak létre az afrikai felszabadító mozgalmak elnyomására és a kontinens haladó országai nemzeti függetlensége és társadalmi haladása megerősödésének akadályozására. Kifejezték szolidaritásukat Zimbabwe, Namíbia és a Dél-afrikai Köztársaság népeinek és szervezeteiknek (a Hazafias Frontnak, a SWAPO-nak, az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak) a harcával. Aggodalmukat fejezték ki a közel-keleti válság elhúzódása miatt. Elítélték Izrael agresszív cselekedeteit és az arab területek megszállását, amelyek akadályozzák az igazságos rendezést ebben a térségben. Síkraszálltak az izraeli csapatoknak valamennyi megszállt arab területről történő kivonása, a palesztinai arab nép törvényes jogainak — beleértve önálló állama megteremtésének jogát is — érvényesítése mellett. Egyetértettek abban, hogy a tartós és igazságos rendezés csak a genfi békekonferencia összehívása útján lehetséges, valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvételével. A megbeszélések szívélyes, elvtársi légkörben folytak le, és valamennyi megvitatott kérdésben teljes nézetazonosságot tükröztek. A miniszterek