Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Közös közlemény Muammar Al-Kadhafi líbiai államfő magyarországi hivatalos baráti látogatásáról

arab népek imperialistaellenes, nemzeti felszabadító harcát, megbontsák az arab országok és a szocialista közösség országainak baráti kapcsolatait. Ismételten leszögezték, hogy a Közel-Keleten tartós és igazságos béke csak akkor érhető el, ha felszabadítják az összes megszállt arab területet és biztosítják a palesztinai nép törvényes nemzeti jogait, beleértve a hazájába való visszatérés, az önrendelkezés és a független állam létrehozásának jogát. Hangsúlyozták a palesztinai felszabadító küzdelem támogatásának és a világ haladó erői szolidaritásának jelentőségét. A felek elítélték azt a megalkuvó politikát és azt az álnok tervet, amelyet az imperialista és reakciós körök az arab országokra igyekeznek kényszeríteni, hogy a palesztinai kérdést levegyék a napirendről és a palesztinai nép jogait alkudozás tárgyává tegyék. A magyar fél rámutatott a haladó arab országok és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Egység és Szilárdság Frontjának jelentőségére, amely a tripoli csúcsértekezleten jött létre azzal a céllal, hogy megerősítse az imperializmus, a cionizmus és a reakció elleni akcióegységet. A tárgyaló felek kifejezték aggodalmukat az afrikai fejleményekkel kapcsolatban, ahol különösen az utóbbi időben fokozódtak az imperialista és a helyi reakciós erők támadásai a haladó bel- és külpolitikát folytató országok ellen. A felek síkraszálltak a fajüldöző rendszerek felszámolásáért, és szolidaritásukat fejezik ki Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeinek az egyenjogúságért és a függetlenségért vívott harcával. Határozottan elítélik a fajüldözőknek Angola, Mozambik és más frontországok elleni fegyveres provokációit. Megbélyegzik az imperializmus fegyveres beavatkozását az afrikai országok belügyeibe, és a gyarmatosítók kísérleteit, hogy hamis jelszavak hangoztatásával visszaszerezzék korábbi pozícióikat. Elutasítják az imperializmus kísérleteit, hogy gazdasági problémáit az afrikai népek rovására, azok természeti kincseinek kiszipolyozásával oldja meg. Elítélik a NATO törekvését, hogy egyes afrikai országokat saját befolyása alá vonjon, és közös fegyveres erőt hozzon létre az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak elnyomására. A felek szükségesnek tartják a gyarmatosító beavatkozás azonnali felszámolását és biztosítani az afrikaiak jogát, hogy problémáikat az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint az Afrikai Egység Szervezete Alapokmányának szellemében oldják meg. A felek elítélik az izraeli és dél-afrikai fajüldöző rendszerek szövetkezését az arab és az afrikai népek felszabadító harca ellen. A felek között teljes a nézetazonosság abban, hogy az enyhülés folyamata létfontosságú a világ valamennyi állama számára. Rámutattak, hogy tevékenyebbek azok az erők, amelyek a hidegháborús légkör szításával, a fegyverkezési verseny fokozásával, új tömegpusztító fegyverek, köztük a neutronbomba kifejlesztésével a nemzetközi feszültség növelésére törekszenek. Megállapították, hogy a nemzetközi enyhülést hatékony leszerelési intézkedésekkel kell megszilárdítani. A két fél hangsúlyozta a népek jogát, hogy védelmezzék szabadságukat az imperializmussal, a reakcióval és a fajüldözéssel szemben. Üdvözlik az ENSZ Közgyűlése rendkívüli leszerelési ülésszakának tárgyalásait. Kifejezték reményüket, hogy a leszerelésről, a fegyverkezési