Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének beszéde a mozambiki párt- és állami küldöttség látogatásakor rendezett baráti nagygyűlésen. (Részletek)

rendkívüli ülésszakára, amely fontos fóruma a leszereléssel összefüggő kérdések széles körű megvitatásának. A leszerelés megvalósítására és általában az enyhülés folyamatának erősítésére irányuló lépéseink összhangban vannak a társadalmi haladást, a szocializmus ügyét szolgáló törekvéseinkkel. A békés egymás mellett élés gyakorlata — a mi értelmezésünk szerint — nem jelentheti a gyarmati elnyomás, a faji megkülönböztetés maradványainak konzerválását, az alapvető emberi jogokat durván megsértő reakciós rendszerek elismerését. Az elmúlt években az afrikai kontinens a nemzetközi osztályharc egyik legfontosabb színterévé vált. A volt portugál gyarmatok és más afrikai országok népeinek győzelmei és jelenleg is folyó küzdelme alapvetően megváltoztatta az erőviszonyokat Afrikában. Mindez nyugtalanítja a nemzetközi imperializmust és helyi szövetségeseit, mert politikai, gazdasági és katonai érdekeiket féltik. Minden eszközt felhasználnak arra, hogy megállítsák az afrikai nemzeti felszabadító forradalom immár feltartóztathatatlan menetét. Az afrikai térségben most Dél-Rhodesiában, őslakosainak nyelvén Zimbabwéban, valamint Namíbiában a legkiélezettebb a helyzet. Mozambiki barátainkkal együtt úgy véljük, hogy Zimbabwe sorsa csakis a zimbabwei nép valódi érdekeinek érvényesítéséért küzdő haladó hazafias erők részvételével és követeléseik alapján rendezhető igazságosan. Namíbia függetlenségének megadását nem lehet tovább halogatni, s az ország sorsának irányítását a namíbiai nép egyetlen jogos képviselőjének, a népi szervezetnek kell átadni. Zimbabwe és Namíbia függetlenségének kivívását nagymértékben nehezíti a nemzetközi imperializmus legmegbízhatóbb afrikai bástyáját jelentő Dél-afrikai Köztársaság kormányának szélsőségesen reakciós politikája. Az apartheid, a faji megkülönböztetés kihívás minden jóérzésű ember ellen. Tarthatatlan, hogy a lakosság túlnyomó többségét kitevő afrikaiakat az alapvető jogoktól is megfosztják. Az imperialista beavatkozási kísérletek egyik leggyakoribb módja a szomszédos államok közötti ellentétek szítása, a haladó országok egymással történő szembeállítása. Sajnálatos példája ennek mindaz, ami az elmúlt időszakban Afrika Szarvának térségében történt. Az imperialista köröknek és a reakciós arab országoknak a szomáli vezetés részére nyújtott támogatása mögött egyértelműen az a szándék húzódott meg, hogy csapást mérjenek az etióp forradalomra, és jóvátehetetlen károkat okozzanak a társadalmi haladásért küzdő afrikai népeknek, köztük a szomáliai népnek is. Az imperialista törekvések nem voltak teljesen eredménytelenek, és csak súlyos áldozatokat követelő harcok árán sikerült érvényesíteni az Afrikai Egység Szervezete Alapokmányában megfogalmazott, az államok egymás közti kapcsolatait szabályozó alapelveket. Meggyőződésünk, hogy Afrika haladó erői, nemzeti felszabadító mozgalmai, amelyek élvezik a szocialista közösség országai, a nemzetközi munkásosztály és a világ haladó közvéleményének a támogatását, a jövőben is útját állják az imperializmus és helyi szövetségesei törekvéseinek. A Magyar Népköztársaság népe a többi szocialista ország népeivel