Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1978

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a New York Times c. lap számára

— Hogyan ítéli meg az eurokommunizmust, és mit hordoz magában az eurokommunizmus a kelet—nyugati kapcsolatok jövőjére nézve? — Az úgynevezett eurokommunizmus megítélése attól függ, hogy ki melyik oldalról nézi. A kapitalizmust védelmező erők egyrészt megpróbálják felhasználni arra, hogy éket verjenek a kommunista pártok közé, másrészt fenyegetésnek tekintik, mert attól félnek, hogy a nyugat-európai kommunista pártok bejutnak a kormányba és részesei lesznek a hatalomnak. Egyes polgári szakírók félremagyarázzák azt a tényt, hogy a kommunista mozgalom pártjai Nyugat-Európában és a világ más térségeiben is keresik az új, megváltozott helyzetnek, az adott konkrét körülményeknek szerintük leginkább megfelelő politikát. Az egyes nyugat-európai kommunista pártok helyzete országonként eltérő, mégis igaz, hogy sok a hasonló vonás, természetes, hogy politikájukban is találhatók azonosságok. Az is igaz, hogy a szocializmushoz vezető útról alkotott, egymáséhoz hasonló felfogásuk több tekintetben különbözik attól az úttól, amelyen a mai szocialista országok, más történelmi körülmények között, napjainkig eljutottak. Alapvető tévedés azonban ebből olyan következtetést levonni, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban valamiféle új, úgynevezett eurokommunista, a többi párttal szemben álló irányzat lenne kialakulóban. Aki ebben reménykedik vagy számításait erre alapozza, az előbbutóbb saját tévedésének válik áldozatává. A nemzetközi kommunista mozgalom — ezen belül Nyugat-Európa kommunista pártjainak — helyzetét napjainkban alapvetően a fejlődés, a pártok erejének, befolyásának növekedése és ezzel párhuzamosan küzdelmük feltételeinek folyamatos változása jellemzi. Mindennek természetszerű következménye, hogy a kommunista pártoknak a megváltozott körülmények között, a fejlődéssel összefüggő új kérdésekre is választ kell adniuk. Ennek érdekében gondosan mérlegelik harcuk nemzetközi és sajátos hazai feltételeit, országuk hagyományait, és szükség szerint módosítják politikájuk egyes elemeit. Ez minden pártnak nemcsak joga, hanem kötelessége is. A kommunista pártok között mindig is voltak, most is vannak és nyilván lesznek is véleményeltérések, viták egyes ideológiai, politikai, taktikai vagy stratégiai kérdések megítélésében. Ez természetes következménye annak, hogy nem élettől elzárt, szűk szektáról van szó, hanem olyan mozgalomról, amely szoros, sokoldalú kapcsolatban van mai sokszínű, bonyolult világunkkal. Szerintem mindez nem jelent szerencsétlenséget, ha a különböző körülmények közt tevékenykedő pártokat az alapvető elvek, érdekek és célok azonossága, s ennek alapján az önként vállalt kölcsönös szolidaritás fűzi össze. Ami az európai kommunista mozgalomnak a kelet—nyugati kapcsolatokhoz való viszonyát illeti, ennek lényegét 1976 júniusában világosan megfogalmazta a kontinens kommunista pártjainak berlini konferenciája. A kommunisták — éljenek, dolgozzanak szocialista vagy tőkés társadalmi rendszerű országokban —• egyetértenek abban, hogy egyik legfontosabb feladatuk saját munkájukkal is hozzájárulni a különböző társadalmi rend-