Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1977

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának interjúja a Frankfurter Rundschau számára

gazdasági élet, a tudomány, a kultúra területén, a turizmusban és más területeken továbbfejlesszük. A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság együttműködése is jó gyakorlati példája lehet a különböző társadalmi berendezkedésű, különböző szövetségi rendszerekhez és gazdasági tömörülésekhez tartozó országok együttműködésének, békés egymás mellett élésének, ezzel a két ország hozzájárulhat a nemzetközi légkör javulásához, az enyhülés térhódításához. — A magyar politika több ízben minden enyhülési politika elsőrangú, legfontosabb előfeltételeként jelölte meg a két világhatalom — a Szovjetunió és az USA — közötti párbeszédet. Hogyan ítéli meg ön e politika kilátásait az új amerikai elnök, Carter eddigi tevékenységének fényében? — Az elmúlt fél évszázadban szenvedő alanyai voltunk a legkülönfélébb meleg- és hidegháborúnak, az utóbbi években pedig tanúi vagyunk az enyhülésnek. Bizonyos, hogy a népek, amelyek átélték a háborúkat, a fegyverkezési verseny megállításának, az enyhülés megszilárdulásának a hívei. Köztudomású, hogy Carter elnök úr és az új amerikai adminisztráció hivatalba lépését követően megtorpanás mutatkozott az annyira fontos szovjet—amerikai tárgyalások menetében. A Szovjetunió békepolitikája, az ésszerű megegyezésre való törekvése nem változott. A realitásokat és a népek alapvető érdekeit egyetlen felelős politikus, az Amerikai Egyesült Államok elnöke sem hagyhatja figyelmen kívül. Reméljük, hogy a józanság felülkerekedik, s azok a nehézségek, amelyek a Szovjetunió és az USA kapcsolatában keletkeztek, csak átmenetiek. — Mik a feladatai a közepes és a kisebb államoknak a világhatalmak párbeszéde mellett; miben áll Magyarország szerepe Kelet—Nyugat viszonyában, amelyről egy nyugati gondolati tézis azt állítja, hogy a nagyon gondos szövetségi hűség a külpolitikában kibővített játékteret biztosít a belpolitikában? — Korunk realitása, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és még néhány más nagy állam viseli a legnagyobb felelősséget a nemzetközi helyzet alakulásáért. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a közepes és a kis államok nem játszhatnak és nem is játszanak fontos szerepet az enyhülés folyamatának elmélyítésében és megszilárdításában. Továbbmegyek: nélkülük ez egyszerűen elképzelhetetlen. Gondoljunk csak a helsinki értekezletre, amelynek eredményessége 35 nagy, közepes és kis állam közös erőfeszítéseinek a gyümölcse. Ami bennünket, magyarokat illet, mi nem az ország nagysága alapján ítéljük meg az egyes államok külpolitikáját, hanem abból indulunk ki, hogy az mivel és mennyiben járul hozzá a nemzetközi enyhüléshez, a béke és a biztonság megszilárdításához. Ennek megfelelően a Magyar Népköztársaság érzi a saját felelősségét is, és számos, az enyhülés és a bizalom