Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1976

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata a nemzetközi enyhülés új eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért

A Varsói Szerződés tagállamai megállapítják, hogy e pozitív változásokban a legfontosabb szerepet a tagországok együttes és egyéni erőfeszítése, aktív fellépése, továbbá a Politikai Tanácskozó Testület ülésein elfogadott olyan dokumentumok játszották, mint az 1966-os bukaresti nyilatkozat, az 1969-es budapesti felhívás, az 1970-es berlini nyilatkozat, az 1972-es prágai nyilatkozat és az 1974-es varsói közös közlemény. Hangsúlyozták a többi európai állam, és különösen a kontinens néptömegeinek, haladó és demokratikus erőinek szerepét is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — amelynek összehívásában és munkájában fontos kezdeményező szerepet játszottak a Varsói Szerződés tagállamai, s amelyen 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vett részt — történelmi jelentőségű nemzetközi esemény volt. ; Л I. A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei valamennyi résztvevő közös sikere, a józan ész és a politikai realizmus győzelme. A Helsinkiben elfogadott elvek és megállapodások széles és határozott alapot nyújtanak a béke további megszilárdításához. A megállapodásokban hatalmas erő rejlik, amely a földrészen hosszú távon kedvezően befolyásolja az államközi kapcsolatokat. Ezen elvek és megállapodások következetes valóra váltása új Európát teremt: a biztonság és az együttműködés Európáját. Az európai értekezleten részt vett államok a záróokmányban kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy közös erőfeszítéssel az enyhülést tartóssá, egyre életképesebbé, sokoldalúbbá és általános érvényű folyamattá kell tenni. Az értekezlet felmérte az Európában végbement változásokat, megerősítette a földrészen kialakult területi és politikai realitásokat, amelyeket a népek antifasiszta harcának győzelme, a háború utáni fejlődés eredményezett, megerősítve a népek akaratát, hogy a béke és a biztonság feltételei között éljenek és együttműködjenek. Az európai értekezleten részt vett államok kötelezték magukat, hogy mindegyik a következő elvekre építi a többi résztvevő államhoz és minden más államhoz fűződő kapcsolatait: szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása; tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől; a határok sérthetetlensége; az államok területi épsége; a viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga; az államok közötti együttműködés; a nemzetközi jogi kötelezettségek becsületes teljesítése. Meghatározták és egyeztették a kölcsönösen előnyös együttműködés irányait és formáit. Az európai értekezlet óta eltelt idő igazolja a konferencia eredményeinek építő jellegét és megvalósításuk reális voltát. A vezető politikai és állami személyiségek kétoldalú találkozóin, valamint az egyéb szinten rendezett két- és többoldalú tárgyalásokon megvizsgálták a Helsinkiben elfogadott megállapodások megvalósításának számos időszerű kérdését.