Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1976

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének interjúja az NDK-beli Horizont című lap számára

Ezt a fejlődési irányt erősítette meg a KGST 25. ülésszakán elfogadott komplex program is, amelynek megvalósítása új és még magasabb szintre emeli gazdasági együttműködésünket. Az 1971-ben elfogadott program valóra váltásában már eddig is számottevő eredményeket értünk el, jóllehet, még igen sokat kell tennünk a kitűzött célok teljes megvalósításáért. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy az 1976—1980as időszakra szóló ötéves népgazdasági tervek koordinálásával egyidejűleg kidolgozásra és megerősítésre került a sokoldalú integrációs intézkedések terve. A középtávú tervek koordinációja mellett növekvő jelentőséget kap a hosszabb távra szóló prognózisok készítése, valamint az energia- és nyersanyagforrások közös erőfeszítéssel való kiaknázására vagy más alapvető termelőágak összehangolt fejlesztésére irányuló célprogramok kidolgozása. Mindez, meggyőződésem szerint, jól mutatja a szocialista gazdasági integráció céljainak megvalósításában a tervezés, a tervek koordinálásának fontosságát és meghatározó szerepét. A tervezési együttműködés az az alap, ami kiindulásul szolgál azoknak az egyéb, de szintén fontos eszközöknek a működtetéséhez, amelyek ugyancsak a gazdasági integráció előrevitelét hivatottak szolgálni. Az elmondottakból, úgy vélem, érzékelhető, hogy a magunk részéről nagymértékben érdekeltek vagyunk a KGST-országok tervezési együttműködésének fejlesztésében, és támogatunk minden erre irányuló törekvést. Az ön véleménye szerint milyen lehetőségek vannak az integráció és a KGST keretében való együttműködés által a kapitalista világpiacon végbemenő válságnak a szocialista népgazdaságokra gyakorolt hatása elhárítására vagy legalább korlátozására? Mit kellene annak érdekében tenni, hogy ezeket a lehetőségeket hatékonyan kihasználjuk? A szocialista országok közössége hatalmas műszaki-tudományos és termelési potenciállal rendelkezik, ráadásul a világon a legdinamikusabb gazdasági erő. Ez már eddig is hozzásegítette országainkat ahhoz, hogy saját belső erőfeszítéseik révén és a szocialista gazdasági együttműködés elmélyítésével ellensúlyozzák, de legalábbis mérsékeljék a tőkés gazdasági válság kedvezőtlen hatásait. Gondoljunk arra, hogy miközben a fejlett tőkésországok legtöbbjében az inflációs ráta meghaladta az évi 10 százalékot, a termelés növekedésének üteme visszaesett, sőt egyesekben csökkent, és jelentősen megnövekedett a munkanélküliség, a szocialista közösség országaiban semmi hasonló nem következett be, ellenkezőleg, a fejlődés tervszerű és gyors ütemű maradt. Ez jól mutatja a szocialista társadalom, a tervgazdálkodás fölényét. Természetesen hiba lenne és elszakadnánk a realitásoktól, ha azt állítanánk, hogy a tőkés világgazdasági válság kisebb vagy nagyobb mértékben nem hat az egyes szocialista országok gazdaságára. Már utaltam rá, hogy ilyen hatás a mi gazdaságunkat is érte, és ez kétségkívül megnövelte gondjainkat, kedvezőtlenül hatott egyensúlyi viszonyainkra. Gazdaságunk strukturális adottságaiból következik, hogy az