Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1975

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Szarka Károly külügyminiszter-helyettesnek, a magyar küldöttség vezetőjének felszólalása Genfben, az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciáján

hez és a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonságának megszilárdításához. Magyarország érdeklődéssel kíséri az ilyen övezetek létrehozására irányuló korábbi és újabb kezdeményezéseket. Mindemellett az az álláspontunk, hogy az ilyen övezetek csak akkor érhetik el legfontosabb céljukat, ha az adott övezeten belül teljesen megtiltanák a nukleáris fegyverek bármilyen módon való megszerzését, vagy a velük való bármilyen manipulációt. A 6. cikk kötelezettségeket ró a szerződés valamennyi részesére. Ezzel kapcsolatban valamennyien a közös erőfeszítések jó eredményeként könyvelhetjük el a tengerfenékre és a biológiai fegyverekre vonatkozó multilaterális megállapodásokat. Most már valóban haladást várunk a vegyi fegyverek betiltása terén. A magyar kormány támogat minden olyan kezdeményezést és javaslatot, amely alkalmas a fegyverkezési hajsza csökkentésére és elősegítheti a leszerelés területén való tényleges előrehaladást. Ami a szerződés 3. cikkét illeti, hazám tagja volt a biztosítékokkal foglalkozó bizottságnak, amely kidolgozta a biztosítéki egyezmény mintáját és hosszú időn keresztül abban a megtiszteltetésben volt része, hogy ellátta az említett bizottság elnöki tisztségét. Magyarország az egyezmény 3. cikkéből eredő valamennyi kötelezettségét teljesítette. A magyar küldöttség csak elismeréssel szólhat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek a szerződés 3. cikkéből adódó ellenőrzési teendői ellátásáról. Meggyőződésünk, hogy ezzel a tevékenységével a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség teljesíti feladatát, és a biztosítéki rendszer egészében véve elősegíti egy olyan nemzetközi rendszer létrehozását, amely a békés célú nukleáris anyag katonai célokra történő felhasználásának lehetőségét gyakorlatilag a minimumra csökkentené. Teljesen természetes, hogy vannak bizonyos követelmények a biztosítéki rendszer további tökéletesítésével kapcsolatban. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem hazám készségét arra, hogy részt vegyen minden olyan tevékenységben, amely a jelenlegi rendszer megerősítésére irányul. Ebben a szellemben küldöttségünk felhívással fordul a szerződésben részes mindazon államokhoz, amelyek ezt eddig még nem tették meg, hogy mielőbb kössenek biztosítéki egyezményt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. Rátérve az atomsorompó-szerződés 4. és 5. cikkeire, amelyek megteremtik az atomenergia békés felhasználását célzó nemzetközi együttműködés megfelelő alapját, politikai és jogi kereteit, kijelenthetem, hogy az eddig elért eredményeket csak kezdetnek tekinthetjük. A szerződésben részes államok feladata, hogy ezeket a kereteket nagyobb tevékenységgel töltsék meg. Ebben a tevékenységben különös figyelmet kell fordítani a fejlődő országok jogos igényeire, másrészt pedig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség már funkcionáló programja alapján tovább kell tanulmányozni a békés célú nukleáris robbantások problémáját. Napjainkban a regionális és nemzetközi szervezetek és intézetek egyre nagyobb szerepet játszanak a békés célokat szolgáló atomenergia kutatása, termelése és felhasználása terén. Ezek közül kiemelkedik a szocialista országok dubnai atomkutató intézete. Az első magyar reaktor, amely