Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1975

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának nyilatkozata hazánk felszabadulása és a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából a szovjet rádiónak és televíziónak

új szakasza kezdődött el. Ezért mondjuk azt is, hogy ennek a napnak minden évfordulója a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Hogy ez sorsforduló volt — azt nagyon sokféle módon bizonyíthatjuk és látható mindenki számára. 1945. április 4-e előtt a magyar nép a Hitler-fasiszta megszánok igáját nyögte. Ezen a napon, amikor a diadalmas szovjet Vörös Hadsereg Magyarország területéről kiűzte az utolsó Hitler-fasiszta megszálló katonát is, népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét. Az azóta eltelt 30 esztendőnek nagyon fontos eredményei vannak. Talán a legáltalánosabb az, hogy az ország, amelyben a nép újból meglelte saját hónát, a háború befejezésekor romhalmaz volt; ma egy új, újjáépült és szebb ország van ezen a földön, mint valaha volt. Óriási munka van emögött. A munkásosztály, a munkásosztály élcsapata, marxista— leninista forradalmi pártja utat mutatott a népnek, a nép megértette a feladatokat, követte és támogatta az ajánlott utat. Ezen az úton sikerült először a romokat eltakarítani, és az országot újból felépíteni, megalapozni a további fejlődés lehetőségeit és feltételeit. Az építés területén olyan nagy eredményeink vannak, hogy szinte nehéz is összehasonlítani azzal, ami Magyarországon korábban volt. Számításainkban 1938-at tekintjük az úgynevezett utolsó békeévnek, s ehhez mérjük az építésben elért eredményeket. 1938-hoz viszonyítva Magyarország nemzeti jövedelme ötszörösére, az ipari termelés tízszeresére emelkedett, s a mezőgazdaság is nagyon szép eredményekkel dicsekedhet, ahol tudvalevőleg a fejlődés üteme mindig lassúbb. A magyar mezőgazdaság ma körülbelül 10—12 százalékkal kisebb szántóterületen és fele annyi munkaerővel, mint ami korábban ebben a gazdasági ágazatban dolgozott, 60 százalékkal többet termel. Így lehetne a példákat folytatni: az építés területén, de más területen is nagyon nagy és szép eredmények vannak. A művelődés és a kultúra területén is óriási utat tett meg népünk. A magyar nép korábban — ahogy ezt a mi nagy szellemi vezetőink kifejezték — a művelődés sáncaiból ki volt zárva, s különösen ki voltak zárva a dolgozó osztályok, a munkások, parasztok gyermekei. Azóta nyolcosztályossá vált az általános iskola, s ezt az adott korosztály elvégzi; középiskolai képzésben a korosztálynak több mint fele részesül, sőt, 70 százalék körül jár ez az arány, s a főiskolai-egyetemi végzettség aránya is nagyon nagy mértékben megnövekedett. Ha tisztán csak az egyetemekfőiskolák nappali hallgatóit vesszük, akkor így kereken mondva nyolcszorosa jelenleg a főiskolai hallgatók száma, mint korábban volt, s ezen belül — ami nem kis dolog — a fizikai munkán levő munkások és parasztok gyermekei adják ki a főiskolai hallgatóknak körülbelül 45 százalékát. Ügyhogy népünk gyarapodott, az ország gyarapodott, mind termelő berendezésben, mind a műveltségben, a kultúra területén. Az életszínvonal is jelentősen emelkedett. Ha 1950-et veszem alapul, akkor említésre érdemes, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére 1950—1974 között 130 százalékkal emelkedett. De nem szaporítom ezeket a példákat, ezeket ismerjük, ezeket közvéleményünk is ismeri, és nagyon sokat a szovjet közvélemény is tud ezek közül. Befejezni azzal szeretném a 30 év eredményeit, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt most befejeződött XI. kongresszusa kimondott: né-