Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1974

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XI. kongresszusára (Részletek)

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK IRÁNYELVEI A PÁRT XI. KONGRESSZUSÁRA (RÉSZLETEK) I. A nemzetközi helyet, külpolitikánk fő iránya és feladatai Külpolitikánk alapvető feladatai változatlanok: aktív hozzájárulás szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételeinek javításához, a szocialista világrendszer erősítéséhez, a társadalmi haladás, a tartós béke biztosításához. 1. Jelenleg a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymásmelleit élésének jegyében fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben a hidegháború korszakából a politikai, valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés felé. Ebben meghatározó szerepe van a szocializmus javára megváltozott erőviszonyoknak, a Szovjetunió, a Varsói Szerződés szervezetébe tömörült szocialista országok kezdeményező külpolitikájának, egyeztetett tevékenységének. A nemzetközi enyhülés fontos tényezője a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának javulása, kétoldalú kapcsolataiknak fejlődése. A szocialista világrendszer sikeres fejlődése korunk legfontosabb vonása. A szocialista országok tervszerűen megoldják a maguk elé tűzött társadalmi, gazdasági feladatokat, emelik a dolgozók életszínvonalát. Továbbfejlődésükhöz megvan minden feltételük. Növekvő politikai súlyukkal mind nagyobb mértékben hatnak az emberiség sorsának alakulására. A szocialista országok támogatják a világ haladó erőit. Szembeszállnak az imperializmus reakciós, békebontó törekvéseivel. Az utóbbi években nagy lendületet vett a munkásosztály forradalmi mozgalma és a felszabadító mozgalmaknak a harca. A tőkésországok kommunista és munkáspártjainak, a mögöttük felsorakozott dolgozó tömegeknek, valamint az imperiaiistaellenes politikát folytató fejlődő országoknak az ereje növekszik, befolyásuk egyre számottevőbb. A kapitalista rendszer általános válsága mélyülőben van. Ezt olyan tények jelzik, mint a tőkésországok egész sorában az ipari termelés stagnálása vagy visszaesése, a gyorsuló infláció, a munkanélküliség és a dolgozók létbizonytalanságának növekedése. Egyre gyakoribbak a politikai és kormányzati válságok. A tőkések igyekeznek a válság terheit a munkásosztályra, a dolgozó tömegekre hárítani. Mindez kiélezi az osztályharcot. Ebben a helyzetben mélyülnek az imperialista hatalmak és más tőkésországok egymás közti ellentétei is. Fokozódik a tömegek harca közvetlen érdekeikért, jogaik védelméért és kiterjesztéséért, a monopóliumok hatalmának megtöréséért és felszámolásáért, a jobboldali, fasiszta törekvések meghiúsításáért, a demokráciáért. 2. Jövőbeni eredményeink legfőbb biztosítéka a szocialista országoknak a marxista—leninista elveken alapuló összeforrottsága, közös fellépése.