Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP PB tagjának, a KB titkárának „Európa biztonsága és a világ békéje” c. cikke a Népszabadságban

értelmű és világos: készek a megállapodásra azon az elvi alapon, hogy a szemben álló felek egyike sem juthat előnyökhöz, illetve nem kerülhet hátrányba a másikkal szemben. A világ és azon belül Európa — békéjének és biztonságának megszilár­dítására, a nemzetközi enyhülés irányzatának megerősítésére kedvező be­folyást gyakorol a szovjet—amerikai párbeszéd. Ma még teljesen fel sem mérhető a jelentősége a sorozatos szovjet—amerikai tárgyalás eredménye­ként létrejött megállapodásoknak. Ha a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatait sikerül tartósan békés egymás mellett élés elvei alapjára helyezni, az egymagában is jelentékeny előfeltétele lesz an­nak, hogy egy új világháború kirobbantásának elejét vegyék, a világ bé­kéjét és biztonságát biztosítsák. Ebben pedig nemcsak a két nagyhatalom, hanem az egész emberiség érdekelve van. Amikor a Szovjetunió párt- és állami vezetése tárgyalásokat folytat az Egyesült Államok képviselőivel, következetesen hűséges osztályharcos és internacionalista elveihez. Olyan egyezmények elérésére és kétoldalú kapcsolatok kiépítésére törekszik, amelyek egyaránt jól szolgálják a Szovjetunió, a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a világbéke érdekeit. A Szovjetunió és a szocialista országok osztályharcos, internacionalista politikáját fejezik ki a szabadságukért, függetlenségükért, önállóságukért az imperializmus ellen harcoló népek iránti szolidaritásukkal. Ezt bizo­nyítja Vietnam, egész Indokína, az arab országok népei, a chilei és minden szabadságáért küzdő nép igazságos harcának következetes támogatása. Ez a segítőkészség a jövőben sem lankad. Az enyhülés irányzatának megerősítését, a békés egymás mellett élés politikájának kiteljesedését, az Európa és a világ biztonságáért folytatott harcot keresztezi a kínai vezetők nemzetközi politikája, amely szembe­fordulást jelent az internacionalista osztályharcos szemlélettel. Mao Ce­tung csoportja nagy erőfeszítéseket tesz a tőkésországok meggyőzésére, hogy jelenleg a legfontosabb az észak-atlanti imperialista katonai szövet­ségnek, valamint a monopoltőkés gazdasági integrációnak, az európai Kö­zös Piacnak az erősítése. A tőkésországok és a maoista vezetők között szovjetellenes összjáték jött létre, amiből kára származik a kínai népnek, a szocialista országoknak, a nemzetközi kommunista mozgalomnak és az antiimperialista erőknek. A jelenlegi kínai külpolitika objektíve az impe­rialisták, a nemzetközi enyhülést ellenző, a világ békéjét és biztonságát fenyegető erők malmára hajtja a vizet. A Szovjetunió és a szocialista országok a kialakult súlyos helyzet elle­nére, internacionalista osztálypolitikájukhoz híven, az egységet, az együtt­működést ajánlják fel újra és újra a kínai vezetőknek, ha más alapon nem lehetséges, legalább a különböző társadalmi rendszerű országok kapcso­lataiban kívánatos békés egymás mellett élés öt elve alapján. Kínai rész­ről eddig ezt is elutasították. Nincs más választásunk, mint igazunk tuda­tában leleplezni a maoista politikát és tovább várni, amíg az antiimperia­lista akcióegység helyreállítására megérlelődnek a feltételek. Régóta harcolnak a szocialista országok azért, hogy a világpolitika fő és meghatározó irányzatává a nemzetközi enyhülés váljon. A két irányzat

Next

/
Oldalképek
Tartalom