Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP PB tagjának, a KB titkárának „Európa biztonsága és a világ békéje” c. cikke a Népszabadságban

az első számú törekvése. E cél elérésének objektív biztosítéka: az erőviszonyok gyökeres megváltozása földrészünkön a szocializmus, a haladás erői javára. Nagy jelentősége van annak, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok oldalán találjuk az első német munkás-paraszt államot, a Német Demokratikus Köztársaságot. A kapitalista német állam — ha ott újra a militarizmus kerekednék felül — többé már nem lesz képes új háború kirobbantására. Az úgynevezett német kérdés megoldását segítette elő a négy nagyhatalom megegyezése Nyugat-Berlinről. A négyhatalmi megállapodás jó feltételeket szolgáltat ahhoz, hogy Nyugat-Berlin frontvárosból békevárossá alakuljon át. A szocialista országoknak természetesen továbbra is éberen kell ügyelniük minden olyan kísérletre, amellyel Nyugat-Berlint megpróbálják úgy kezelni, mintha az a Német Szövetségi Köztársaság része volna. Az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából új fejezet kezdődik a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet egyezmény, az NDK és az NSZK közötti, valamint a csehszlovák—nyugatnémet megállapodás megkötésével és megvalósításával. E szerződések lényege: az aláírók elfogadják, hogy kapcsolataikat a békés egymás mellett élés elvei alapján, szabályozzák; most és a jövőre vonatkozóan elismerik a jelenlegi európai határokat; semmisnek nyilvánították az 1938-as müncheni egyezményt; vitás kérdéseik megoldásánál lemondanak az erőszak alkalmazásáról, a tárgyalásokat választják; kifejezik készségüket a politikai, a gazdasági, a tudományos és a kulturális kapcsolatok fejlesztésére. Az egyezmények aláírásával lehetővé vált, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó valamennyi ország — hazánk is — diplomáciai kapcsolatba lépjen a Német Szövetségi Köztársasággal. A közelmúlt napokban befejeződött rendezéssel az úgynevezett német kérdés — abban a formájában, ahogyan a második világháború után keletkezett — megszűnt. Megnyílt a lehetősége annak, hogy a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság sokoldalúan és széleskörűen kibontakoztassák kétoldalú kapcsolataikat a békés egymás mellett élés elvei alapján. Abban, hogy ez a lehetőség létrejött, nagy szerepe van annak, hogy a szocialista országok nemzetközi politikai törekvéseinek egy része összetalálkozott a nyugatnémet szociáldemokrata—szabad demokrata kormánykoalíció külpolitikájának realista vonásaival. A Német Szociáldemokrata Párt politikáját illúziók nélkül, a valóságnak megfelelően kell értékelnünk. E párt hivatalos belpolitikájától semmi olyasmi nem várható, ami gyökeresen megváltoztatná a tőkés tulajdonon és kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszert. Ennek a pártnak — ahogyan vezetői nyíltan hirdetik — nincs semmi köze sem a marxizmushoz, sem a szocializmushoz. Programjában megtagadta mindazt, amit korábban még legalábbis szavakban hirdetett. Más kérdés, hogy a szociáldemokrata párt balszárnyán, még inkább munkásszavazói között, nem kevesen akarnak szocializmust, és harcolnak a párt balratolódásáért. A Német Szociáldemokrata Párt hivatalos külpolitikája is alapvetően a monopoltőkés osztály érdekeit fejezi ki. Legfőbb törekvése: erősíteni az Amerikai Egyesült Államokhoz és az Észak-atlanti Szövetséghez fűződő