Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Péter János külügyminiszter beszéde az ENSZ-Közgyűlés 28. ülésszakán

erejéhez, hanem az atomfegyvernek minden új háború veszélyével szembeni hatékony erejéhez akarta hasonlítani. Valóban az el nem kötelezett országok szerepe felmérhetetlen történelmi jelentőségű a nemzetközi béke és biztonság jövője szempontjából. A nemzetközi viszonyok javításában eddig is nagy volt a szerepük, még nagyobb lesz a jövőben. Az el nem kötelezett országok sorában a túlnyomó többséget azok az országok jelentik, amelyek a gyarmati kizsákmányolás és elnyomás hosszú évtizedei vagy évszázadai után a legutóbbi tízhúsz évben nyerték el függetlenségüket. Ezeknek az országoknak a megjelenése a nemzetközi életben nagy jelentőségű volt és nagymértékben segített a hidegháború felszámolásában és a nemzetek közötti megértés javításában. Ezek az országok megváltoztatták a nemzetközi légkört. Egyebek között azzal, hogy a hidegháború mondvacsinált problémáiról és propaganda-manővereiről a figyelmet itt az ENSZ-ben és ezen kívül is a mai emberi lét valóban alapvető problémáira segítettek összpontosítani. Algírban ezen a nagyarányú konferencián a résztvevők a mai nemzetközi élet minden lényeges kérdésével foglalkoztak. A magyar kormány nagy figyelmet fordított erre a konferenciára. Indokolt, hogy az ENSZ idei Közgyűlésén erről a konferenciáról, tartalmáról, jelentőségéről ne csak azok emlékezzenek meg, akik résztvevői voltak a konferenciának, hanem azok is, akik figyelmes szemlélői a konferencia megnyilatkozásainak és azok visszhangjának. A gyarmati rendszer maradványainak felszámolásától a tengeri jogok új problémaköréig minden mai égető kérdés vizsgálat tárgya volt, vagy az általános vita keretében, vagy a bizottságokban, vagy a határozatokban, vagy az államfők felszólalásában. Volt, aki a népek nagykorúsodása minősítést adta a konferenciának. A nagykorú népek érzékeny reagálását tanúsította a konferencia a chilei eseményekkel kapcsolatban. Igen érdekes az, amit Algírban a chilei problémákkal kapcsolatban mondottak. A chilei külügyminiszter még részt tudott venni a konferencia előkészítésében, de Allende elnök már nem hagyhatta el Chilét, mert teljes felelősséggel akart szembeszállni az összeesküvők készülő támadásával. Az algíri konferencia befejezésének óráiban érkeztek Algírba a chilei merénylet hírei. Jól fejezi ki a chilei események nemzetközi visszhangját az „El Mudjahid" című algíri napilap szeptember 12-i száma, amely összegezve a konferencia eredményeit, így emlékezik meg a chilei tragédiáról: „Algírból néhány nappal ezelőtt kétmilliárd ember képviselői útján üdvözölte a chilei népet a jövőért vívott harcában. A harmadik világ Algéria fővárosában tartott gyűlésén üdvözölte ennek az andesi népnek a győzelmeit, amelyeket Allende elnök vezetése alatt ért el; — ugyanakkor kifejezte aggodalmait a támadásokkal szemben, amelyeket az idegen erők intéztek a chilei nép történelmi kezdeményezései ellen, amelyek célja az ember teljes felszabadítása. Néhány nappal a harmadik világ szolidaritási üzenete után a santiagói elnöki palotát elkezdték bombázni: Allende elnök halott." Azóta már tudjuk, hogy a chilei népet milyen nagy tragédia érte. Üdvözölnöm kell a mostani ENSZ-ülésszak elnökét és a főtitkárt, mivel szük-