Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Péter János külügyminiszter beszéde az ENSZ-Közgyűlés 28. ülésszakán

rom fő kérdés foglalkoztatja a nemzeteket. Először: milyen értelemben lehet a nemzetközi helyzet javulásáról beszélni? Milyen értelemben indokolt azt állítani, hogy a jelenlegi világhelyzetben enyhülés tapasztalható? Másodszor: a ma tapasztalt változások a nemzetközi helyzetben tartósak-e, vagy csak felületi jelenségek? És harmadszor: mit kell tennünk azért, hogy a jelenlegi világhelyzet kedvezőbb legyen és olyan jó eredményeket érjünk el, mint eddig, és mit kell tennünk azért, hogy még kedvezőbb eredményeket biztosítsunk a Közel-Keleten és az egész világon? Igen gondosan figyeltem és tanulmányoztam az itt elhangzott összes beszédeket és azok ismeretében szeretném kifejteni a magyar kormány nézeteit a jelenlegi világhelyzettel kapcsolatban. Magyarország tagja a vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságnak. Ezért válaszaimat azokkal a kérdésekkel kezdem, amelyek különösen a vietnami helyzettel és általában az indokínai helyzettel kapcsolatban merültek fel. Nemcsak azért teszem ezt, mert Magyarország tagja a bizottságnak, hanem főleg azért, mert a vietnami helyzet adja a legérthetőbb választ a ma tapasztalt világhelyzet problémáira. Amit most tapasztalunk — és a vietnami ellenőrző bizottságban képviselt kormány nevében mondok —, az bizonyos mértékig illusztrálja a világhelyzetet általában, és úgy vélem, hogy a múlt héten megírt beszédemet teljesen igazolták a mostani közel-keleti események is. A magyar kormány, együttműködve a nemzetközi ellenőrző bizottság tagjaival, azt tekinti egyik legfőbb külpolitikai feladatának, hogy segítse a Párizsban megfogalmazott és aláírt fegyverszünet teljes érvényesülését és annak valóságos békés viszonyokká való átalakítását. Ez nem könnyű feladat. Ehhez egyrészt figyelembe kell venni azt, hogy hogyan jött létre a fegyverszünet, másrészt azt, hogy mi a szerepe a nemzetközi ellenőrző bizottságnak és a párizsi tizenkéthatalmi konferencia résztvevőinek, mit kell tenni a jobb megoldás érdekében, végül azt, hogy milyen nemzetközi együttműködés, ideértve az ENSZ lehetőségeit is, szükséges a vietnami s általában az indokínai viszonyok normalizálásához. A vietnami fegyverszünetet a négy hadviselő fél hozta létre saját belátásából. Ennek a fegyverszünetnek a megtartása is elsősorban a négy hadviselő fél egyetértésétől és együttműködésétől függ. A továbbiakban is mind a fegyverszünet megtartása, mind a fegyverszünetnek tényleges békévé változtatása elsősorban a négy aláírótól függ. nekik azonban nemzetközi segítségre van szükségük. Ezért kérték fel négyen együtt a nemzetközi ellenőrző bizottság tagjait a bizottságban való részvételre. Ugyanezért javasolta ez év januárjában ugyancsak a négy aláíró együtt a tizenkéthatalmi nemzetközi Vietnam-konferencia összeülését Párizsban. A jelenlegi helyzetben mind a szerződés aláíróinak együttműködésével, mind a nemzetközi segítséggel baj van. Ebben a helyzetben súlyos veszélyek rejlenek. A következmények kiszámíthatatlanul súlyosak lehetnek. Először is: a nemzetközi fegyverszüneti ellenőrző bizottság hónapokra megbénult, úgy is lehet mondani, hogy ex lex állapotban volt. Működésének még ma sincsenek meg a teljes jogi feltételei. Az ellenőrző bizottság létére és működésére vonatkozóan egyetlen jogforrás létezik: a négy volt