Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának nyilatkozata a Szovjet Rádiónak és Televíziónak

Röviden így tudnám felsorolni az eredményeket, amelyeket a szovjet békepolitika és a szocialista országok összehangolt, együttes békeharca, a békés egymás mellett élés realizálásáért folytatott harc eddig elért. Óriási horderejű eredmények ezek, s én bizakodással nézek a jövőbe. Erről szólva azonban meg kell említenem —, mert mi szeretjük reálisan megítélni a helyzetet —, hogy jelenleg tanúi vagyunk, műszaki kifejezéssel élve, egy olyan ellennyomásnak, amelyet a legreakciósabb körök, a hidegháború hívei indítottak meg. Most, a közelmúltban —• nagy lármával és zajjal — különféle kétes elemeket felhasználva és mozgósítva, reakciós propagandakampányt indítottak a Szovjetunió és más szocialista országok ellen, valami olyasfajta szerepkörre törekedve, hogy majd a nyugati reakciósok fogják biztosítani az emberi jogok érvényesülését a Szovjetunióban és más szocialista országokban. Jogot próbálnak vindikálni maguknak a Szovjetunió és más szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra — kivándorlások biztosítása címén és egyéb címeken. Reakciós törekvések ezek, amelyeket más reakciós jelenségek is kísérnek. Láthatjuk azt is; a legkonokabb imperialista körök nem mondanak le arról, hogy kacérkodjanak Pekinggel, amely jelenleg, sajnos az általános szocialista törekvések ellen dolgozik. Végül ennek a reakciós ellennyomásnak és hullámzásnak a körébe sorolom azokat a tragikus és drámai eseményeket, amelyek a közelmúltban Chilében végbementek, s amelyek nyugtalansággal töltik el nemcsak a szocializmus híveit, hanem a haladás minden hívét, sőt, úgy tűnik, világszerte a tisztességes polgárok köreit is. Chilében katonai puccsot hajtottak végre, ellenforradalmi fordulatot akarnak adni az eseményeknek. Most voltam a magyar parlament ülésén, amely szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel; kifejezzük szolidaritásunkat Chilével. E jobboldali és reakciós törekvéseket azért említem, mert ha optimisták vagyunk is, mindig azt mondjuk, hogy a dolgok automatikusan semmilyen irányban sem alakulnak. A jó sem győz önmagától, azért harcolni kell. Látni kell az ellenerőket és meg kell küzdeni velük. Bizonyos vagyok benne — s itt visszatérek a Krím félszigeti találkozóra —, hogy a mi összehangolt fellépésünk, összefogásunk és egységünk, közös fellépéseink minden tisztességes és haladó erővel előbbre fogják vinni ügyeinket, a haladás és a béke ügyét Európában is és szerte a világon. Ebben az idei Krím félszigeti találkozó komoly tényező, máris segít és a jövőben is segíteni fog. A szovjet emberek jól tudjak, hogy az országunkkal való szövetséget és barátságot ön a Magyar Népköztársaság politikája sarkkövének tartja. Hogyan látja ön, első titkár elvtárs, országaink együttműködésének perspektíváit? A szovjet—magyar barátságról szólva először szeretném megismételni azt, amit pártunk vall, s aminek többször nyilvánosan én is hangot adtam: a mai világban, amikor az emberiség, meggyőződésem szerint, a szocializmus és a béke perspektívájáért harcol, és arrafelé tart, elvi fontossága van a Szovjetunióhoz fűződő viszonynak. Aki a szocializmusért, a