Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának pohárköszöntője Helsinkiben, Kekkonen elnök díszvacsoráján

ralis kapcsolatok virulnak, s közös érdekeinknek megfelelően fejlődnek országaink kereskedelmi, ipari és gazdasági-műszaki kapcsolatai is. Bizonyos, hogy ez utóbbi területen még sok kihasználatlan tartalékunk van, és kölcsönös erőfeszítéssel, a lehetőségek jobb kihasználásával itt is előbbre tudunk lépni. Biztosíthatom önöket, hogy minden illetékes magyar szerv — népünk óhajának megfelelően — a magyar—finn kapcsolatok általános fellendítéséért fog dolgozni a jövőben is. Elnök úr! Tisztelt Barátaim! A világpolitikában gyors és alapvető változások tanúi vagyunk. A mozgás iránya kedvező. Évről évre közelebb jutunk a békés egymás mellett élés tényleges megvalósulásához és távolabb egy új, világháború veszélyétől. A Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság megállapodásai a Német Szövetségi Köztársasággal, a két önálló német állam egyidejű felvétele az ENSZ-be, a vietnami háború befejezésére kötött párizsi megállapodások, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása az atomháború megakadályozásáról, egy-egy nagy lépést jelentenek előre. Ezek a lépések azonban dühös ellenállást váltanak ki a legreakciósabb, háborús, imperialista köröknél, s most a szovjetellenes, kommunistaellenes propaganda kirohanásoktól a durva erőszakig mindent megpróbálnak. Tragikus példája ennek a chilei katonai puccs, amely fegyvert emelt az ország alkotmányos rendjére, és a nép törvényes akaratát semmibe véve, ellenforradalmi fordulattal vissza akarja vetni Chilét az elnyomás mélyébe. A reakció erői azonban sem egy országban, sem világméretekben nem fordíthatják meg a történelmi fejlődés irányát. A népek békét, nemzeti függetlenséget, társadalmi haladást akarnak, és ezt ki is fogják harcolni. A magyar nép, amely történelme során sok háborúban vett részt, békét akar, és a szocialista társadalmat építi. A magyar nép minden békeszerető erőt szövetségesének, küzdőtársának tekint, nem utolsósorban az ugyancsak békéért, haladásért küzdő finn népet. Finnország aktív semlegességi politikája, a békét szolgáló nemzetközi tevékenysége, nagy szomszédjához, a haladás és a béke szilárd támaszához, a Szovjetunióhoz fűződő jószomszédi viszonya más népeknek és országoknak is példaképül szolgálhat. Mi, magyarok, örülünk annak, hogy a Varsói Szerződés tagállamai Budapestről adták ki felhívásukat az európai biztonsági konferencia összehívására, s annak is, hogy az első pozitív reagálás innen, Helsinkiből érkezett. Finn barátainknak nem kis szerepe volt abban, hogy az itt lefolyt első szakasz lezárása után Genfben ma már a második szakasz tárgyalásai folynak. Ha kontinensünk felelős tényezői nem tévesztik szem elől azt, hogy a biztonság közös érdek, hogy a konferencia kidolgozott napirendi pontjai között nem lehet válogatni, hanem mind a négy közös érdekű napirendi pont, akkor a munka sikerrel folytatódhat. Mi bízunk abban, hogy ez így lesz, és a nem távoli jövőben a konferencia harmadik, záró szakaszát is üdvözölhetjük itt, Helsinkiben. Az európai biztonsági értekezlet érdekében kifejtett konkrét munka bizonyítja azt, hogy a mi két kis államunk, a szocialista elkötelezettségű Magyar Népköztársaság és a pozitív semlegesség irányzatát követő Finn Köztársaság nemcsak kétoldalú kapcsolataiban képes realizálni a békés