Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Az Országos Béketanács elnökségének állásfoglalása a chilei katonai puccsról

gyei külügyminiszter jóváhagyta az 1973—1974-re szóló együttműködési tervet. Péter János külügyminiszter hivatalos látogatásra hívta meg Stefan 01szowski külügyminisztert, aki a meghívást örömmel elfogadta. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS ELNÖKSÉGÉNEK 13 ÁLLÁSFOGLALÁSA A CHILEI KATONAI PUCCSRÓL Latin-Amerikában újból a nyílt erőszakhoz, a gyilkossághoz, bombázásokhoz, szervezett fegyveres támadáshoz folyamodott az imperializmus, a nemzetközi reakció. Támadását a haladás ellen, egy útjára lelt nép ellen hónapok óta módszeresen készítette elő. Mint az imperializmus történetében annyiszor, szövetségesük volt ebben a támadásban az imperialisták által teremtett nélkülözés, a megfélemlítés, a dezorganizálás, a rendbontás, amelyhez végül csatlakozott a végső: a légibomba, a tüzérségi tűz, a gépfegyver. A haladás ellen együtt kelt harcra az amerikai imperializmus és a chilei reakció. Allende és szövetségesei megkísérelték békés úton megvalósítani egy egész nép álmát: az éhségtől, munkanélküliségtől, nyomortól, félelemtől mentes szabad életet, ténylegesen független országot. A világ lélegzetvisszafojtva figyelte: sikerül-e megvalósítani egy igazságos rendet arra a többségre támaszkodva, amely Allendének erkölcsi megbízatásul adta e program, a nemzeti és demokratikus átalakulás keresztülvitelét. A feltételek adva voltak arra, hogy a chilei nép ezt a maga erejéből megvalósítsa, s ha kívánja, tovább haladjon a szocialista átmenet előfeltételeinek megvalósítása felé. Megvolt hozzá a szándék, a készség, és segítette őket a világ haladó erőinek rokonszenve, szolidaritása és támogatása. Az elmúlt napok és órák chilei eseményei ismét bebizonyították, hogy a világon élethalálharc folyik a két ellentétes irányzat között — harc, hol a tárgyalás vagy a diplomácia, hol a fegyverek és a nyílt összeütközés eszközeivel. De nem szabad magunkat abban a hitben ringatni, hogy az imperialista erő — amely milliókat gyilkolt Indokínában, százezreket öl ma is Mozambikban és más afrikai gyarmatokon, a szüntelen békétlenség légkörét tenyészti a Közel-Keleten, egész népeket zár koncentrációs táborba Dél-Afrikában, Rhodesiában és más kegyetlenségeket is elkövet — tétlenül tűri, hogy elveszti a réz, a salétrom országát, egy kontinens csendesóceáni partja jó része birtoklását. Az imperializmust sikerült hősi harccal rákényszeríteni a fegyveres harc megszüntetésére Indokína egy részén, Vietnamban — hangzott az állásfoglalás, majd egyebek között leszögezi: Chilében győzni fog Allende ügye és a chilei hazafiak ügye, előbb vagy utóbb megállásra fogja kényszeríteni a reakciót. A magyar békemozgalom a legizzóbb gyűlölettel ítéli el azokat, akik a chilei testvérnépre törtek, meg akarják fordítani a történelem kerekét Latin-Amerikában. A legélesebben és legszélesebben tiltakozunk az erőszak alkalmazása ellen, amelyet azok ellen fordítottak, akik nem kívánták