Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Merre tart Európa? Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának cikke a „New Hungarian Quarterly” jubiláris számában

lyek megfelelnek a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, az államok közötti barátság és együttműködés fejlesztésére irányuló törekvéseknek. A Varsói Szerződés országai érett, és sürgetően megoldást követelő kérdést tűztek napirendre javaslatukkal, ezt mindennél jobban bizonyítja az, hogy a biztonsági konferencia eszméjét egyrészről helyesléssel fogadták és támogatják Európa országainak haladó társadalmi erői, legszélesebb közvéleménye, másrészről elfogadták az Észak-atlanti Szövetség és a kontinens úgyszólván minden államának felelős tényezői. Növekszik a felismerés, hogy egy jól kidolgozott és szilárdan megalapozott európai biztonsági rendszer, a gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatok fejlődése, a nemzetközi turizmus bővítése mindenki érdeke. Érthető tehát, hogy a szocialista országok mellett Nyugat-Európában is egyre több kormány, parlament, párt, politikai és társadalmi személyiség érzi felelősségét a mai és az eljövendő nemzedék békés jövője iránt. Ezek az erők a szocialista országokkal egy irányban és egyre határozottabban lépnek fel annak érdekében, hogy Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének földrészévé váljék. A biztonság felé vezető úton mindenekelőtt arra van szükség, hogy elérkezzünk a soron következő állomáshoz, az európai biztonsági értekezlethez. Ehhez a tanácskozáshoz azért fűzünk nagy reményeket, mert meggyőződésünk, hogy ha az értekezlet a béke és a biztonság alapelveit, az azokban kifejtett magasztos elveket és célokat az európai államok közötti kapcsolatok alapjává teszi, akkor nagy és történelmi jelentőségű döntést hoz majd. Várakozásaink reálisak, amit az is mutat, hogy Európában egyre nagyobb erők állnak ki a biztonsági rendszer és az ahhoz vezető tanácskozás összehívása mellett. Ezek az erők elérték, hogy az európai államok — többek között a szocialista országok világos és egyértelmű politikájának, kezdeményezéssorozatának hatására — ma reálisabban ítélik meg az európai helyzet fő kérdéseit. Elérték továbbá azt is, hogy a szemléletben történt kedvező változást, a kölcsönösen elfogadható elvek gyakorlati érvényesítésének kezdete követte. Ilyen összefüggésben nagy jelentőségű, egyben a lehetséges megoldások példája a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között, valamint a Lengyelország és az NSZK között aláírt szerződés s azok ratifikálása, a Nyugat-Berlinnel összefüggő négyoldalú megállapodás, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti alapszerződés és az a tény, hogy a NATO-országok sorozatban ismerték el a Német Demokratikus Köztársaságot. Megkezdődött és folyamatban van Bécsben az Európában ma szemben álló fegyveres erők és fegyverzet esetleges csökkentésének sokoldalú vizsgálata is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az államférfiak, a politikusok, a hivatásos diplomaták és a különböző társadalmi erők csoportosulásának hivatott vezetői manapság hazai munkájukban s a különböző nemzetközi fórumokon Európa-szerte nap mint nap foglalkoznak a kollektív biztonság és a biztonsági értekezlet kérdéseivel. Kontinensünk országainak közvéleménye élénk figyelemmel kíséri és aktívan támogatja tevékenységüket. Egyre nagyobb a földrész népeinek jogos reménysége, hogy kontinen-