Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Merre tart Európa? Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának cikke a „New Hungarian Quarterly” jubiláris számában

degháború zsákutca, amely sehova sem vezet és mindig magában hordja a tényleges összeütközés, a háború veszélyét. Mind erősebb, s lassan általában elfogadott nézet lesz, hogy a történelmi fejlődés jelen szakaszában, a haditechnika fejlődésének elért szintjén, a nukleáris fegyverek korában, a háború kiszámíthatatlan, vagy nagyon is kiszámítható kockázata mellett, az egyetlen lehetőség a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatában a békés egymás mellett élés és a még nyitott kérdések minden európai állam érdekeinek megfelelő közös rendezése. Az európai biztonsági értekezlet, még inkább egy szilárd biztonsági rendszer kidolgozása természetesen számos kérdés megoldását követeli meg. Részben történelmi okokból, részben a társadalmi rendszerek különbözőségéből adódóan az államközi kapcsolatokban bonyolult, még nagy erőfeszítéseket kívánó kérdések vannak napirenden. Ezek minden érdekelt fél számára elfogadható módon megoldhatók, de csak akkor, ha mindenki, aki felelős Európa, a kontinens népeinek sorsáért, józanul számol a realitásokkal, tanul, legalábbis földrészünk legújabb kori történetének tapasztalataiból. Mert ez esetben különösen igaz: a történelem az élet tanítómestere. Mi akadályozta mind ez ideig Európában a kollektív biztonságot, miért nem lehetett megteremteni a tartós békét és milyen megközelítéssel lehetséges ma? A mai legidősebb európai emberek képzeletében élő, első világháború előtti „békebeli világ" a valóságban korántsem volt olyan békés és idilli. Az európai államok közötti viszonyban a fegyverkezési verseny, összeütközések, a befolyási körzetek, a piacok elfoglalása, erőszakos újrafelosztása volt napirenden. Ennek a folyamatnak következménye nem lehetett semmiféle békés Európa, csakis és törvényszerűen az első világháború lehetett a vége. Az első világháború a háborút kirobbantó német császári imperializmus és szövetségeseinek vereségével végződött. Az összecsapásból az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és szövetségeseik győztesként kerültek ki, de a kapitalizmus mint világrendszer, soha ki nem heverhető csapást szenvedett el. Az egykori cári Oroszország megsemmisült, az imperializmus lánca szétszakadt, megszületett a világ első munkás-paraszt állama, a Szovjetunió. A két világháború között a nemzetközi helyzet fő meghatározója az imperialisták egymás közötti ellentéte, valamint az összes imperialista államok és a Szovjetunió közötti ellentmondás volt. Az egymással versengő tőkésállamok az első világháború után még Európa és a világ nagy részén a helyzet urai maradtak és megszabhatták a fejlődés fő irányát, de már számolniuk kellett a világ politikai színpadán megjelent, következetesen antiimperialista és békeszerető nagyhatalommal, a Szovjetunióval. A két világháború közötti időszakban a magyar kommunistákat, a magyar haladó embereket éppen úgy, mint Európa országainak összes antifasisztáit, lelkesedéssel és reménységgel töltötte el a fiatal szovjet állam erősödése, szocialista tervgazdálkodásának nagy politikai és gazdasági sikere. A Szovjetunió, a haladó erőket segítő, a fasiszta veszély ellen gátat emelő, a fenyegető háborút megakadályozni törekvő külpolitikát folyta-