Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1973

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Marjai József külügyminiszter-helyettes nyilatkozata az MTI-nek a vietnami békeszerződés végrehajtásáról, a saigoni kormány és az USA békebontó akcióiról és a magyar küldöttek helyzetéről

Nem beszélhetünk tehát a megállapodások maradéktalan végrehajtásáról. Ezek szerint az amerikai csapatok kivonása sem történt teljesen a megállapodás szerint? A megállapodás katonai vonatkozású előírásait a saigoni hadsereg sorozatosan megsértette, s az Egyesült Államok sem tartotta meg teljesen. Az amerikai és az amerikaiakkal szövetséges csapatok kivonása nem az egyezmény és a hozzá csatolt jegyzőkönyvek által előírt módon, a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság ellenőrzésével és felügyeletével történt meg. Az NEFB-nek egyáltalán nem volt lehetősége rá, hogy ellenőrizze a katonai támaszpontoknak az egyezményben kötelezően előírt leszerelését s a fegyverek és más katonai felszerelések kivitelét, Nem véletlenül, mert ez az eljárás megkönnyítette, hogy a katonai felszereléseket és fegyvereket vagy azok jelentős részét a saigoni rezsimnek játsszák át. Csak arról lehet vita — az USA hivatalos szóvivői is csak ezt vitatják, de a tényt magát nem —, hogy hány ezer vagy tízezer amerikai tanácsadó, egyéb személyzet maradt vagy került Dél-Vietnamba, nem kétséges, hogy jelentős mértékben katonai jellegű feladatokra. Pedig az egyezmény 1. fejezetének 5. cikke világosan előírja, hogy az Egyesült Államoknak 60 napon belül nemcsak csapatait, de katonai és rendőri tanácsadóit és más személyzetét — beleértve a hírhedt pacifikálási programmal kapcsolatos személyzetét is — ki kell vonnia Dél-Vietnam területéről. Az USA kötelezettséget vállalt a VDK felségvizeiben elhelyezett aknák hatástalanítására, megsemmisítésére. Az USA ezt indokolatlanul halogatja. Mindez jól mutatja, hogy az USA nem hajtotta végre maradéktalanul a párizsi egyezmény és jegyzőkönyvek katonai vonatkozású rendelkezéseit; nem beszélhetünk arról, hogy teljesítette volna az egyezmény 2. fejezete 4. cikkében foglaltakat, miszerint „nem folytatja katonai elkötelezettségét, illetőleg nem avatkozik Dél-Vietnam belügyeibe". Pedig erre az Egyesült Államokat nemcsak az általa aláírt párizsi megállapodások, hanem a párizsi nemzetközi Vietnam-konferencia okmánya is kötelezi. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Délkelet-Ázsiában egyébként is igen jelentős amerikai erőket a Dél-Vietnamból kivont egységek egy részével megerősítették, és folytatják Indokína többi országa elleni katonai akcióikat. A világ közvéleménye előtt meggyőző erővel dokumentált, hogy az Egyesült Államok eddigi magatartása és támogatása teszi lehetővé a saigoni rendszernek, hogy sorozatosan és széles mértékben megsértse a tűzszünetet, a megállapodások katonai előírásait, folytassa véres provokációit, területrabló kísérleteit, amelyeket már az első 60 nap alatt sok-sok ezer esetben hajtott végre, és azóta is folytat. Mindezzel az eltelt két hónapban nem sikerült a párizsi megállapodások végrehajtásának folyamatát megakadályozni, csak késleltetni és megnehezíteni. De ennek továbbfolytatása a békés kibontakozást hosszú időkre elhúzná, megakasztaná. Közvetlen tapasztalataink azt mutatják, hogy csak a felszabadító erők