Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Magyar-vietnami közös nyilatkozat

A tárgyalásokon magyar részről részt vettek : Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, a küldöttség vezetője; Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese; Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; Csémi Károly altábornagy, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a honvédelmi miniszter első helyettese; dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke; Marjai József külügyminiszter-helyettes; dr. Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese; Jakus Jenő, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A tárgyalásokon vietnami részről részt vettek : Pham Van Dong, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, a küldöttség vezetője; Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter; Le Thanh Nghi, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes; Van Tien Dung vezérezredes, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának póttagja, a Vietnami Néphadsereg vezérkari főnöke; Tran Quang Huy, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának póttagja, miniszter, a miniszterelnökség művelődés- és oktatásügyi bizottságának elnöke; Hoang Van Tien külügyminiszter-helyettes; Le Khac, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese; Hoang Cuong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Magyar Népköztársaságban. A tárgyalások az őszinteség, a testvéri barátság és a kölcsönös megértés szellemében mentek végbe. A két fél azonos nézeteket vallott a megtárgyalt kérdésekben. A két fél Vietnam és Indokína többi országa helyzetéről megállapítja, hogy az amerikai imperialisták, bár súlyos vereségeket szenvedtek el, s a világ- és az amerikai közvélemény mélységesen elítéli őket, csökönyösen és álnokul ragaszkodnak agresszív célkitűzéseikhez az indokínai országokkal szemben. Arra törekednek, hogy megvalósítsák a háború „vietnamizálására" irányuló tervüket, igyekeznek fenntartani és erősíteni Nguyen Van Thieu bábrendszerét, a neokolonializmus és a Nixon-doktrína megvalósításának eszközeként. Mindennek az a célja, hogy az indokínaiak harcoljanak indokínaiak, ázsiaiak ázsiaiak ellen. Mind nagyobb mértékben használják fel a saigoni és thaiföldi bábrezsimnek csapatait, hogy az amerikai légi és tengeri erőkkel együttműködve, fokozzák az agressziót és tovább szélesítsék a háborút Laoszban és Kambodzsában. Légierejük tömeges bevetésével támadják a Vietnami Demokratikus Köztársaság sűrűn lakott területeit és újabb, még gyalázatosabb bűnöket követnek el a vietnami nép ellen. Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei tovább erősítik szolidaritásukat és még elszántabban harcolnak a közös ellenség legyőzéséért. Különösen 1971