Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Puja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének cikke az európai enyhülésről

Ez a napirendi javaslat az együttműködés problémakörében fordított sorrendet akar, a kevésbé fontos problémákat helyezi előtérbe. A NATO-országok nem a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködésnek adják az első helyet, hanem az eszmék, az emberek és az információk úgynevezett szabad áramlásának, ennek a szocialista országok társadalmi rendjét fellazítani hivatott gyanús törekvésnek. Az Észak-atlanti Szövetség brüsszeU miniszteri tanácsülésének közleménye szinte a legfontosabbnak ezt a kérdést tartja, kiemelten kezeli. Ez is egyik eleme a napirendről szóló vita elhúzásának, hiszen a NATO-országok legtöbbje tisztában van e javaslat provokáló jellegével. A NATO-országok, úgy látszik, továbbra is ragaszkodnak az európai biztonság egyes katonai vonatkozásainak a megtárgyalásához; a jelek, szerint a hadgyakorlatok előre való bejelentési kötelezettségéről, ellenőrző pontok létesítéséről stb. akarnak megbeszélést folytatni. E régi ötletek felmelegítése ugyancsak a megegyezés késleltetését szolgálja. Végül az is tisztázódott, hogy a NATO számos országa vonakodik elfogadni a szocialista országok harmadik napirendi javaslatát, valamilyen, az európai biztonság ügyeivel foglalkozó állandó szerv létrehozásáról, amely folyamatosan foglalkozna az európai béke és biztonság ügyeivel. A sokoldalú tanácskozáson elhangzott nyugati felszólalásokból, a NATO miniszteri tanácsülésén elhangzott beszédekből és a kiadott közleményből kihámozható, hogy a NATO-tagországok aligha elégszenek majd meg a napirend megfogalmazásával; arra törekszenek, hogy ezen belül valamiféle „vezérelveket" fogadtassanak el, azaz már előre tisztázzák a biztonsági értekezlet napirendjére kerülő kérdések minden részletét is. Ez a furcsa „követelmény" csak akkor érthető, ha halogató taktikát tételezünk fel; egy ilyen vitával a napirend megállapítása hosszú ideig elhúzódhat. Mint látható, az európai enyhülést, az európai biztonsági értekezlet előkészítését illetően két elképzelés érvényesül: a szocialista országok kitartóan küzdenek az enyhülésért, az európai biztonságért, a NATO-országok viszont csak vonakodva, bizonyos kényszernek engedve, vissza-visszatekintve, lassan botorkálnak előre. A biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása a szocialista országok szívügye, a legbefolyásosabb NATO-országok viszont még mindig manővereznek, halogatnak, próbálják fékezni a biztonsági értekezlet gyorsabb megszervezését és rendkívül találékonynak bizonyulnak az ezt szolgáló ürügyek kitalálásában. A szocialista országok képviselői mind Helsinkiben, mind más csatornákon igyekeznek megértetni a NATO-országok képviselőivel, hogy halogató taktikájuk sehova sem vezet. Nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy ezzel az újabb, csöppet sem eredeti ravaszkodással valamiféle nyomás alá helyezhetik a szocialista országokat s azok — a biztonsági értekezlet kedvéért — beleegyeznek a NATO céljait egyoldalúan szolgáló javaslatok elfogadásába. Nem árt a NATO-országok vezetőit arra sem emlékeztetni, hogy ma már nemcsak a szocialista politikusok látnak át manővereiken, de egyre inkább saját dolgozó tömegeik is. Az európai enyhülés soron következő lépésének, a biztonsági értekezletnek az előkészítése során — a viták ellenére — nem történt semmi olyasmi, ami váratlanul érte volna a szocialista diplomáciát. A szocialista or-