Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Puja Frigyesnek, a külügyminiszter első helyettesének cikke az európai enyhülésről

időről időre az amerikai vezetők a „túl gyors" előrehaladástól, ezért beszélt Rogers külügyminiszter a NATO miniszteri tanácsának decemberi brüsszeli ülésén az „enyhülés eufóriájának" veszélyeiről. A kisebb és közepes NATO-országok uralkodó osztályai, legalábbis ezek egyes rétegei jól tudják, hogy számukra nagyon hasznos lenne egy enyhültebb légkörben kialakuló európai együttműködés. Teljes erővel mégsem támogatják az enyhülés politikáját, mert tartanak az erősebb szövetséges haragjától, esetleges retorziójától. Ezenkívül tartanak attól, hogy az Egyesült Államok „lekörözi" őket, s a hátuk mögött létesít gyümölcsöző kapcsolatokat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Mindezeken kívül a kapitalista világban keresztül-kasul húzódó monopolkapitalista érdekek szövevénye is befolyásolja a NATO-országok közös állásfoglalásait, mélyíti azok ellentmondásosságát. A NATO-országok ellentmondásos álláspontja tükröződik a NATO miniszteri tanácsának brüsszeli üléséről kiadott közleményben és a Helsinkiben folyó sokoldalú előkészítő tanácskozás eseményeiben is. A brüsszeli közlemény viszonylag mérsékelt hangja, valamint az, hogy a miniszteri tanács az európai enyhülési folyamat támogatása mellett nyilatkozott, nem lebecsülendő dolog. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a miniszterek állásfoglalását, számos olyan pontot találunk, amely az európai enyhülés és bizalom légköre —• amelyért a NATO állítólag oly sokat tesz — ellen hat. A közlemény is elárulja, hogy a brüsszeli tanácsülés egyik legfontosabb feladatának tekintette a NATO-országok további hadikészülődéseinek koordinálását, fokozását. A tanácsülés tudomásul vette a NATO fegyveres erői fejlesztésének 1973—1977. évi tervét, amely sok száz millió dollárt irányoz elő haderőfejlesztésre. Ezenkívül szükségesnek mondotta ki a nemzeti haderő-hozzájárulás fokozását és más intézkedéseket is foganatosított. Ezeket a semmivel sem igazolható lépéseket a miniszteri tanácsülés az erőpolitika idejétmúlt szólamaiba burkolta, mondván, hogy mindez az európai enyhülést szolgálja. Furcsa szolgálata ez az enyhülésnek! Hogyan egyeztethető ez össze a NATO állítólagos békés elképzeléseivel? A brüsszeli tanácsülés közleményéből kiderül, hogy a miniszterek éppen most, a német problémakör rendezésének végső szakaszában tartották újra szükségesnek, hogy felmelegítsék Adenauer hidegháborús kancellár bukott koncepciójának egyes elemeit, s az úgynevezett önrendelkezési jogról, a német újraegyesítésről, a békeszerződésről stb. tegyenek említést. Részletesen foglalkozott a miniszteri tanácsülés az európai biztonsági értekezlet, továbbá a Közép-Európában levő csapatok és fegyverzet kölcsönös csökkentésének problémájával is. A tanácsülés lényegében megerősítette azt a vonalat, amelyet a Helsinkiben folyó sokoldalú tanácskozáson a NATO-országok nagykövetei képviselnek. Ennek a lényege a biztonsági értekezlet összehívásának további halogatása, elodázása. A NATO-országok taktikájának egyik legfontosabb eleme a következő: mindaddig nem járulnak hozzá az európai biztonsági értekezlet idejének, helyének és napirendjének a meghatározásához, amíg le nem zajlik a csapatok és a fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tervezett puhatolózó tárgyalás, ezt követően pedig arra törekszenek majd, hogy a biztonsági érte-